egyik barátom negyvenkét évi munka után nyugdíjba akart menni és papírjaival elballagott a nyugdíjintézethez, ahol működik egy „előmegállapító” osztály, hogy mire valaki ténylegesen nyugdíjba vonul, elő legyenek készítve a papírjai.
Beadta a szükséges iratokat és várta az értesítést.
Legnagyobb meglepetésére a folyamatos munkaviszonyból hiányzott néhány év – tekintettel arra, hogy ezeket az éveket egy kis cégnél töltötte, ahol nem jelentették be. Természetesen neki erről nem szóltak. És egyre több ilyen esetről hallani, hiszen százezrek dolgoztak 2-3 személyes vállalkozásoknál, sőt akkor esetleg meggondolatlanul belementek a „fekete” munkába.
Csak az idő könyörtelen, egyszer remélhetőleg mindenki nyugdíjas lesz – de nem mindegy, hogy mennyi lesz a nyugdíja.
Most ne menjünk bele a körülöttünk zajló nyugdíjazási vitákba, csupán arról szerettem volna szólni, hogy minden korhatár kérdéstől és magán nyugdíjpénztártól függetlenül van egy probléma, amely egyre égetőbben és sűrűbben jelentkezik.
Ezekkel a sorokkal arra szerettem volna felhívni a fiatalok figyelmét, hogy tessenek odafigyelni, s ha még látszólag felesleges is,a papírokat eltenni, mert vannak dolgok, amelyek évtizedekig végig kísérik az utunkat.
Murányi Péter
