hogy az idegenforgalmi szakma egyedül nem hozhatja rendbe a magyar gazdaságot, de azt tudom, hogy az ágazat éves szinten a GDP 8%-a körüli összeget termeli. De úgy gondolom, ahhoz, hogy azt évente realizálni lehessen, ahhoz a nemzetgazdaság egészének kell működni, az idegenforgalomnak az egész országot kell eladni.
Ez pedig sok kis dologból, a turisták szemével nézve sok kis élményből áll össze.
A nagy szavak után lássuk miért írtam mindezt.
Úgy adódott, hogy egy városnéző autóbuszon utazhattam az Andrássy úton a Bajcsy Zsilinszky úttól a Hősök teréig. A menetirány szerinti jobb oldalon ültem és a házak homlokzatát figyeltem.
Sírni szeretnék.
Háborús és ötvenhatos lövedékek nyomai, málló vakolatok az egykori Sugár úton. Ezt látják a turisták. Ne mondja senki, hogy ez egy külföldinek nem tűnik fel.
Más.
Úgy adódott, hogy az elmúlt héten Lengyelországban jártam és Tornyosnémetinél léptük át a határt. Schengeni, nem kellett megállni. De így is lelassítva mentünk el a Magyar Köztársaság tulajdonát képező egykori határőr bódék mellett. Betört üvegek, kitépett ajtók, rogyadozó falak, így búcsúztatja, vagy így várja Magyarország az érkezőket.
Vagy netán szimbolizálja, hogy nehéz helyzetben van az ország?
Sírni szeretnék.
Murányi Péter
