A VISZ a kialakított véleményét megküldte Dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, Dr. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszternek úrnak, Dr. Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár úrnak, a Magyar Köztársaság Parlamentjének minden frakcióvezetőjének, a Házelnök úrnak és helyetteseinek, Kiss Péter társadalompolitikai kabinetvezető úrnak, Gur Nándor a foglalkoztatás és munkaügyi bizottság elnökének valamint Pál Béla úrnak, a Sport és Turizmus Bizottság tagjának.
A Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet tagjai áttanulmányozták a T/4786 számú törvényjavaslatot, a Munka Törvénykönyvéről, amely az előző javaslatokhoz viszonyítva, a munkavállalók szemszögéből lényeges változáson ment keresztül, de a megfogalmazott célokat, azaz a tisztességes foglalkoztatás szabályait valamint a kollektív szerződések elterjedését a következő paragrafusok még nem szolgálják.
52.§ (2) bekezdés „A munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki”. A paragrafus magyarázata világossá teszi, hogy ebbe a kategóriába kerül a „borravaló” is, amely a turizmus – vendéglátás ágazatban a felszolgálók – eladók munkakörében évszázadok óta meghonosodott forma és az alapfizetések megállapítása azaz a minimálbérek megállapítása is ezen alapszik. Nem életszerű, hogy most erre külön megállapodásokat kelljen kötni a munkáltatóval, valószínű nem erre a szituációra gondolt a törvényalkotó, hanem a korrupció szelídebb formáira, de akkor ezt pontosítani szükséges vagy átfogalmazni.
189.§ A munkavállalói biztosíték. Egy olyan réteget érint, akik a kereskedelemben és a vendéglátásban minimálbéren dolgoznak. Az új munka törvénykönyve kibővíti, megerősíti a munkáltatók munkaszervezési, utasítási szabadságát, ezzel lehetővé téve a pénzkezelési feltételek ellenőrzésének, nyilvántartásának biztosítását, így nincs szükség arra, hogy a munkavállaló előlegezzen, a munkaerején felül, aminek az árát egyébként is utólag fizetik ki, hacsak nem tűnik el a vállalkozó úgy (amire mindennapi példa van), hogy a munkabéreket sem fizeti ki. Az elkülönített számlára a hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások nem fizetnek annyit, hogy a jegybanki alapkamattal növelt összeg kerüljön visszafizetésre.
A 189.§(5) bekezdés nem mondja ki, amit a magyarázat pontosít, azaz a munkáltatói kártérítési igény bírói úton fizetési felszólítással érvényesíthető, így önhatalmúlag vonják majd le, ahogy a kisvállalkozások jelenleg a fizetésből való levonást kezelik. Nem gondoljuk, hogy ez lenne a cél, különös tekintettel arra, hogy a 179.§-tól elég alaposan kifejtésre kerül „A munkavállaló kártérítési felelőssége”. A 189.§-t törlésre javasoljuk, a munkavállaló indokolatlan és aránytalan teherviselése miatt.
Sérelmesnek találjuk, hogy amíg az üzemi tanács tagjait megilleti munkaidő-kedvezmény, addig a szakszervezeti bizottság tagjait nem illeti meg. A profitszférában az utóbbi 20 évben minden szakszervezeti tisztségviselő beleértve a titkárokat is, a gazdasági munka mellett látta el feladatát, egyetlen fillér fizetség nélkül, de az előző szabályozás szerint minden három szakszervezeti tag után 2 óra munkaidő-kedvezmény járt havonta, ez biztosította a továbbképzéseken való részvételt, a tájékozódás, ismeretszerzés, a munkavállalókkal való konzultációra igénybevett időt. Az igénybevétel időpontjára vonatkozóan lehetőleg 30 nappal előbb tájékoztatták a munkáltatót.
A T/4786 számú törvényjavaslat nem veszi figyelembe az Ágazati Párbeszéd Bizottságok európai és hazai munkájához szükséges munka időigényességét, amely munkát nem a titkárok végzik, akik számára a csekély munkaidő kedvezmény a javaslatban rendelkezésre áll. Az Ágazati Párbeszéd Bizottságok munkájának fontosságát jelzi, hogy a Magyar Köztársaság költségvetése is forrást biztosít erre a munkára, illő lenne a munkaidő-kedvezményt is biztosítani. Javasoljuk, hogy változatlanul három szakszervezeti tag után járjon havi 2 óra munkaidő-kedvezmény, amelyet előzetes bejelentés alapján lehet a helyi szakszervezeti tisztségviselőnek igénybe venni, a távollét idejére távolléti díjban részesítve.
A Kollektív Szerződések további elterjedésének is egyik fontos pillére, hogy a közösségért dolgozó emberek legalább munkaidő-kedvezményben részesüljenek, miután munkájukért 20 éve fizetség nélkül, a gazdasági munkakörük ellátása mellett látják el. A profitszférán kívüli rossz tapasztalatok miatt nem lenne szerencsés ellehetetleníteni a munkavállalók érdekvédelmi tevékenységét, erősítve a gazdasági válság okozta magas munkanélküliséggel együtt járó kiszolgáltatottságot.
Reméljük véleményünket, javaslatainkat viszontlátjuk az új Munka Törvénykönyvében.
Budapest, 2011. november 3.
Baráti üdvözlettel: Dr. Várnai Zsuzsanna, ügyvezető elnök
