Az egyik utcasarkon, a volt zsidó gettó szívében, Popovits Dávid leül egy maceszgombóc-levesre a saját, újonnan nyílt, kóser stílusú éttermében. Popovits, a göndör hajú, negyvenéves magyar zsidó üzletember, gyerekként ebben az étteremben szokott enni, amikor az még „kicsiny, koszos hely volt, olajtól bűzlött, de jó bécsi szeletet adtak”.
Ám ő mégsem az emlékei, hanem a helyszín miatt nyitotta meg két hónappal ezelőtt, éppen itt, a magyar zsidó konyha templomát, a Macesz Huszárt.
Így kezdődik a JTA (Jewish Telegraphic Agency) nevű globális hírszolgálat riportja, amely április 17-i keltezéssel Budapestről közöl helyszíni riportot. A riportban a szerző, Cnaan Liphshiz izraeli újságíró a magyarországi zsidó kultúra reneszánszáról is említést tesz. Az újságíró a ma már Budapesten is divatosnak számító Kazinczy utcában és környékén bóklászott – amely a külföldi turistáknak is az egyik legkedveltebb pesti célpontja – figyelmét azonban elsősorban a kulináris élvezetek és a gasztronómia ragadta meg.
A Macesz Huszár étterem hízelgő kritikákat kapott. „Amikor nagy volt az aggodalom a szélsőjobboldali Jobbik párt felemelkedése miatt, Popovits az étterem emelkedő csillagát annak letéteményeseként látta, hogy a magyarországi zsidóság visszatért a normalitáshoz a kommunizmus hosszú évei után, midőn a zsidó kultúra és konyhaművészet csupán a keményen vallásos idősek egyedüli terrénuma volt” – fogalmaz Liphshiz. Idézi Popovitsot, aki elmondja, hogy Budapesten számtalan kóser étterem várja a város kicsiny ortodox közösségének tagjait és persze a kóser turistákat. „Sehol nem volt helyük azoknak, akik olyanok, mint én: nem vallásos, a kóser ételt kedvelő zsidó, akinek van némi kis pénze, kifinomult az ízlése, és tiszteli a hagyományt” – mondja az újdonsült étteremtulajdonos.
A kommunizmus bukása óta Magyarországon a zsidó kultúra újraéledése tapasztalható, s ez olyan embereknek is köszönhető mint Popovits, akik tudatában vannak a kortárs kulturális irányzatoknak, ám folytatni akarják nagyszüleik zsidó hagyományait – ez már Liphshiz jellemzése a magyarországi zsidóság mai helyzetéről. Az újságíró, vendéglátós vendéglátóját idézve, fontosnak tartja megemlíteni, hogy a Macesz Huszár étterem közvetlen közelében öt zsinagóga is van, amely korábban üresen tátongott, most viszont tömve van emberekkel, olyanokkal – mint Popovits – akik ugyan nem vallásosak, de kötődnek a hagyományokhoz.
„Én eszem disznóhúst, nekem nem jelent ez gondot, azért jöttem ide, mert a bátyám azt mondta, hogy a maceszgombócleves olyan, mint amilyet a nagymamánk szokott csinálni” – idézi a szerző Szabó Reginát. S mellette bizonyos Nagy Zoltánt is, aki viszont még azt sem vette észre, hogy az étterem ablakán ott látható a felirat: „zsidó bisztró”. „Most, hogy mondja, látom is, de én üzleti találkozókra járok ide, mert jó kis hely” – mondja.
Az étterem – ahogyan Liphshiz fogalmaz: – „zsidó eleme” azonban nem kerülte el a helyi, sőt, még a nemzetközi média figyelmét sem. Pár héttel ezelőtt ugyanis az amerikai Time magazin szentelt cikket a magyarországi zsidóságnak, s a cikkben szerepelt a Macesz Huszár étterem is, amely a Time szerint „bizonyítéka annak, hogy Magyarországon újjászületik a valaha vibráló zsidó kultúra”. S idézi a JTA a Népszabadságot is, amelynek gasztronómiai szakírója dicsérte a Macesz Huszárt, mert szerinte „delikáteszként egyszerű zsidó ételeket talált ki újra”. Ez az egyszerű étel a töltött libanyak, vagy a májjal töltött kacsamell lenne.
Popovits Dávid, írja a JTA, most régi receptekkel próbálkozik, s tervei közt szerepel saját szakácskönyv összeállítása és kiadatása is, amelynek a címe akár még az étterem neve is lehet. „Ez a szakácskönyv nyilatkozat lenne… hogy itt tart most a kelet-európai zsidó konyha korunk nagy kulináris demokráciájában” – zárul a globális zsidó hírszolgálat „kis színese” Budapestről.
Szentendrei Lajos – Heti válasz
