A Macesz Huszár és divatos közönsége

0
6

Az egyik utcasarkon, a volt zsidó gettó  szívében, Popovits Dávid leül egy maceszgombóc-levesre a saját, újonnan nyílt, kóser stílusú éttermében. Popovits, a göndör hajú, negyvenéves magyar zsidó üzletember, gyerekként ebben az étteremben szokott enni, amikor az még „kicsiny, koszos hely volt, olajtól bűzlött, de jó bécsi szeletet adtak”.

Macesz Huszár étterem, Budapest

Ám ő mégsem az emlékei, hanem a helyszín miatt nyitotta meg két hónappal ezelőtt, éppen itt, a magyar zsidó konyha templomát, a Macesz Huszárt.

Így kezdődik a JTA (Jewish Telegraphic Agency) nevű globális hírszolgálat riportja, amely április 17-i keltezéssel Budapestről közöl helyszíni riportot. A riportban a szerző, Cnaan Liphshiz izraeli újságíró a magyarországi zsidó kultúra reneszánszáról is említést tesz. Az újságíró a ma már Budapesten is divatosnak számító Kazinczy utcában és környékén bóklászott – amely a külföldi turistáknak is az egyik legkedveltebb pesti célpontja – figyelmét azonban elsősorban a kulináris élvezetek és a gasztronómia ragadta meg.

A Macesz Huszár étterem hízelgő  kritikákat kapott. „Amikor nagy volt az aggodalom a szélsőjobboldali Jobbik párt felemelkedése miatt, Popovits az étterem emelkedő csillagát annak letéteményeseként látta, hogy a magyarországi zsidóság visszatért a normalitáshoz a kommunizmus hosszú évei után, midőn a zsidó kultúra és konyhaművészet csupán a keményen vallásos idősek egyedüli terrénuma volt” – fogalmaz Liphshiz. Idézi Popovitsot, aki elmondja, hogy Budapesten számtalan kóser étterem várja a város kicsiny ortodox közösségének tagjait és persze a kóser turistákat. „Sehol nem volt helyük azoknak, akik olyanok, mint én: nem vallásos, a kóser ételt kedvelő zsidó, akinek van némi kis pénze, kifinomult az ízlése, és tiszteli a hagyományt” – mondja az újdonsült étteremtulajdonos.

A kommunizmus bukása óta Magyarországon a zsidó  kultúra újraéledése tapasztalható, s ez olyan embereknek is köszönhető  mint Popovits, akik tudatában vannak a kortárs kulturális irányzatoknak, ám folytatni akarják nagyszüleik zsidó hagyományait –  ez már Liphshiz jellemzése a magyarországi zsidóság mai helyzetéről. Az újságíró, vendéglátós vendéglátóját idézve, fontosnak tartja megemlíteni, hogy a Macesz Huszár étterem közvetlen közelében öt zsinagóga is van, amely korábban üresen tátongott, most viszont tömve van emberekkel, olyanokkal – mint Popovits – akik ugyan nem vallásosak, de kötődnek a hagyományokhoz.

„Én eszem disznóhúst, nekem nem jelent ez gondot, azért jöttem ide, mert a bátyám azt mondta, hogy a maceszgombócleves olyan, mint amilyet a nagymamánk szokott csinálni” – idézi a szerző Szabó Reginát. S mellette bizonyos Nagy Zoltánt is, aki viszont még azt sem vette észre, hogy az étterem ablakán ott látható a felirat: „zsidó bisztró”. „Most, hogy mondja, látom is, de én üzleti találkozókra járok ide, mert jó kis hely” – mondja.

Az étterem – ahogyan Liphshiz fogalmaz: – „zsidó eleme” azonban nem kerülte el a helyi, sőt, még a nemzetközi média figyelmét sem. Pár héttel ezelőtt ugyanis az amerikai Time magazin szentelt cikket a magyarországi zsidóságnak, s a cikkben szerepelt a Macesz Huszár étterem is, amely a Time szerint „bizonyítéka annak, hogy Magyarországon újjászületik a valaha vibráló zsidó kultúra”. S idézi a JTA a Népszabadságot is, amelynek gasztronómiai szakírója dicsérte a Macesz Huszárt, mert szerinte „delikáteszként egyszerű zsidó ételeket talált ki újra”. Ez az egyszerű étel a töltött libanyak, vagy a májjal töltött kacsamell lenne.

Popovits Dávid, írja a JTA, most régi receptekkel próbálkozik, s tervei közt szerepel saját szakácskönyv összeállítása és kiadatása is, amelynek a címe akár még az étterem neve is lehet. „Ez a szakácskönyv nyilatkozat lenne… hogy itt tart most a kelet-európai zsidó konyha korunk nagy kulináris demokráciájában” – zárul a globális zsidó hírszolgálat „kis színese” Budapestről.

Szentendrei Lajos – Heti válasz