A fesztiválok és a turizmus közötti alapvetően gyümölcsöző kapcsolat igen hosszú múltra tekint vissza, azonban előfordul, hogy a viszonyt feszültség és konfliktus jellemzi, amelyek kezelése pedig nagy odafigyelést igényel. A fesztiválturizmusnak kiemelkedő haszna lehet, de a turisztikai desztinációknak el kell kerülniük, hogy túlkínálat legyen az ilyen rendezvényekből, továbbá figyelniük kell arra is, hogy ne nevezzenek minden egyes kulturális rendezvényt fesztiválnak: egy pár napon keresztül tartó koncertsorozat vagy néhány, egymást követő színházi produkció nem nevezhető fesztiválnak. Sokszor pedig nehéz összeegyeztetni a különböző prioritásokat, különösképpen azoknál a fesztiváloknál, amelyek eredetileg közösségi rendezvényként indultak, és csak később orientálódtak a turizmus felé.
Az egymáshoz való kapcsolódás, a kínálat kiegészítése fontos szempont kell legyen, nem csupán a turista és a közösségi központú fesztiválok, de a különböző témájú rendezvények között, illetve azok időbeli eloszlása miatt is.
Az utóbbi években a nemzetközi piacon exponenciálisan nőtt azoknak a fesztiváloknak a száma, amelyeket elsődlegesen turisták számára hoztak létre. Ebbe beletartoznak a kulturális és művészeti fesztiválok, karneválok, gasztronómiai és bor- vagy pálinkafesztiválok, sportesemények, illetve sok más típusú rendezvény is. Mindemellett azonban még mindig vannak kisebb, közösségi alapokon nyugvó fesztiválok, amelyek elsősorban a helyi hagyományokat tartják szem előtt. Ezek közül néhány népszerűvé válhat a turisták körében is, azonban a rendezvények kulturális jelentőségének és autentikusságának fenntartása érdekében a menedzsmentnek, a szervezésnek helyi kezekben kell maradnia. Néhány rendezvényen pedig (például egyes vallási vagy spirituális fesztiválokon) a turisták részvétele nem is kívánatos. A fesztiválok katalizátorként is működhetnek kevésbé ismert desztinációk újjáélesztésében, azok imázsának erősítése és a turizmus fejlesztése által. A fesztiválok pozitív gazdasági hatása számottevő lehet, bár közülük sok szenved a szponzorok és a folyamatos pénzügyi támogatás hiányától.
A turizmus segíthet a hiányzó bevételek megszerzésében. Lehet arról vitatkozni, hogy mára néhány desztinációban esetleg túlkínálat alakult ki a fesztiválokból. Bár a turisták nem valószínű, hogy megunják a fesztiválokat, mégis lehet, hogy nem látogatnak el egy városba csupán az ott megrendezett fesztivál kedvéért, hacsak nem különösen egyedi az adott rendezvény. A fesztiválturizmus tehát gyakran nehezen tervezhető, kivéve azokat a rendezvényeket, amelyek többnapos tartózkodást igényelnek (például a glastonbury-i rockzenei fesztivál vagy a művészeti fesztiválok, mint az edinburghi). A tervezés bizonytalansága pedig megnehezíti a látogatók számának és áramlásának, valamint a jegyeladás alakulásának előzetes megbecsülését.
A fesztiválturizmust a kultúra – amelybe beletartozhat a zene, a tánc, a gasztronómia, a művészetek és a sport is – hagyományos vagy kortárs ünneplésén való részvételként lehetne meghatározni. Ezek a rendezvények lehetnek egyszeriek, de megrendezésre kerülhetnek akár évente ugyanabban az időben is, és lehetnek egy-, illetve többnaposak.
A fesztiválok gyakran a helyi kultúra és szokások megerősítését szolgálják, és lehetőséget adnak a közösségeknek saját kulturális identitásuk kihangsúlyozására. A fesztiválok mindemellett segítenek a helyi művészek támogatásában és előremozdításában, továbbá lehetőséget teremtenek egy rövid ideig tartó, magas színvonalú művészeti alkotómunka számára.
Az 1960-as évek végétől az újonnan megrendezett fesztiválok száma jelentősen megnövekedett (Picard—Robinson, 2006). Sok fesztiválnak az a célja, hogy javítsa a régió imázsát, illetve, hogy ismertté tegyen egy-egy térséget. Hughes (2000) megjegyzi, sok az olyan fesztivál, amelynek eredetileg nem volt célja, hogy turistákat csábítson, végül mégiscsak elérte, hogy látogatókat vonzzon. Az olyan fesztiválokon, amelyek már ismert turisztikai desztinációkban kerülnek megrendezésre, egyértelműen magasabb a turisták koncentrációja; így a legtöbb rendezvény szervezői már eleve úgy állítják össze az esemény programját, hogy az a turisták számára is vonzó legyen. Kirschenblatt Gimblett (1998) szerint a fesztivál ideális módja annak, hogy a látogatók megismerjenek egy desztinációt, és részt vegyenek annak mindennapos tevékenységeiben.
A karneválok hagyományosan az európai hódítás, kolonizáció és rabszolgaság hatására alakultak ki (Alleyne-Dettmers, 1996), majd egyre inkább ünnepségbe fordultak át. Sok turista rajong azért, hogy fesztiválokon vegyen részt, átélje, élvezze a látványosságokat, illetve, hogy megszabaduljon a mindennapi élet korlátaitól. A példák között szerepel a Riói Karnevál Brazíliában, a Trinidad Karnevál a Karib-szigeteken és a Notting Hill Karnevál Londonban. Miles (1997) felvázolja a fesztiválok és karneválok összetett jellegét („többszólamúságát”), és felveti, hogy ezek ideális fórumként szolgálhatnak az egyéni sokszínűség és az etnikumok egyediségeinek kifejezésére.
Egyes meleg rendezvények (például a Gay Mardi Gras San Franciscóban, Sydney-ben és Londonban) mind a meleg, mind pedig a hagyományos piacok számára egyre népszerűbbé válnak. E rendezvények közül soknak még mindig van antirasszista vagy antihomofób politikai üzenete is, hiszen ez az ünneplés egyszerűbb módja a figyelem felhívásának, mint például egy politikai kampány.
A zenei fesztiválok, kiváltképpen a pop- és rockfesztiválok elsősorban a fiatalok körében sikeresek, mint például a Glastonbury Festival Nagy-Britanniában. A WOMAD (World of Music, Arts and Dance) egy olyan globális fesztivál, amelynek célja, hogy a világ különböző kultúráiból és országaiból összegyűjtse a művészeket, alkotókat, és együtt ünnepelje a zenét, a művészeteket és a táncot. A Glastonbury Festival 1982-es létrehozása óta sok országban jött létre hasonló profilú zenei fesztivál. A gasztronómiai fesztiválok – mint például a Müncheni Sörfesztivál – mindig is sok embert vonzottak, és mára már a borfesztiválok is lassan ugyanakkora, ha nem nagyobb érdeklődésre tettek szert. Amíg a zenei fesztiválok gyakran „globalizáltak” (például nagy részben nemzetközileg is elismert előadók meghívásával), a gasztronómiai fesztiválok segíthetnek abban, hogy a látogatók számára helyi termékeket mutassanak be és értékesítsenek. A vallási fesztiválok is sokszor elég színesek és érdekesek ahhoz, hogy turistákat vonzzanak, ám ügyelni kell arra, hogy azok vallási és spirituális jelentősége ne csorbuljon a turisták jelenléte miatt, akik talán nem is értik meg az egyes rituálékat, vagy nem viselkednek illendően.
A sportesemények szintén egyre kedveltebbek, és kulturális tevékenységeket is magukba foglalhatnak. Például minden olimpiával párhuzamosan kulturális olimpia is megrendezésre kerül. A labdarúgó világbajnokság egy másik olyan megarendezvény, amelynek vendégül látására a rendezvény széleskörű ismertsége miatt sok desztináció vágyik (ámbár mindkét sporteseménynél külön figyelmet kell fordítani a beruházásokkal járó magas hitelfelvételre és a rendezvény után nehezen hasznosítható létesítményekre).
Szociokulturális hatásukat tekintve a fesztiválok fontos szerepet játszhatnak a helyi közösség kialakításában, mivel a kultúra más formáihoz képest általában társadalmilag befogadóbbak. Továbbá, a szervezők és a lakosság gyakran egyaránt úgy tekintenek a fesztiválokra, mint a kulturális diverzitás és identitás kifejezőeszközére. A fesztiválok így egy régió és az ott élők kvintesszenciájává is válhatnak. Quinn (2005) kiemeli a fesztiválok pozitív hatásait a megújulás szempontjából is: ide tartozhat a kultúra demokratizálása, a különbségek ünneplése, a közösségek élénkítése és megerősítése, valamint az életminőség javítása is.
A fesztiválok általában időszakos, múlandó és nehezen megfogható élmények, amelyek, ha nem ismétlődnek, képtelenek a kulturális folytonosság megtartására. Ezért ideális, ha a fesztiválokat évente ismétlődően szervezik meg. Probléma az is, hogy a fesztiválok egyre „nemzetközibbé” válnak, és az adott helyszínnel elveszítik a gyökereiket és a kapcsolatukat. A kisebb, közösségi fesztiválokat sokszor azzal jellemzik, hogy a helyi lakosok számára jóval vonzóbbak, mint a megarendezvények. Ezeknek azonban általában nem sikerül turistákat vonzaniuk, és így kevésbé valószínű, hogy hosszútávon kereskedelmileg is életképesek legyenek, hacsak nem kapnak átfogó helyi támogatást. További probléma lehet az autentikusság elvesztése, a művészi tisztesség feladása vagy a kultúra lekicsinylése.
Több szerző beszél arról, hogy alapvető különbség van a közösség-központú és a turistaközpontú rendezvények között (Hall, 1992; Evans, 1996; Arnold, 2001), és kérdéseket vetnek fel az utóbbi fenntarthatóságát illetően. A fesztiválok gazdasági eszközzé való válásával (Chacko–Schaffer, 1993; Joppe, 1996) azok gazdasági dimenziója sokszor a szociális, kulturális és oktatási szempontok fölé emelkedik. A fesztiválok nem elég, hogy elveszítik a helyi gyökereiket, de a szponzorok és a tömegturizmus által rájuk nehezedő nyomás alatt ismétlődővé és egysíkúvá is válnak. Ugyanakkor a szponzoráció és a turizmusból származó bevételek nélkül a fesztiválok (jövőbeli) léte kerülhet veszélybe. Az alábbiakban a fesztiválok és rendezvények menedzselésének néhány problémája kerül összegzésre:
- A fesztiválok és rendezvények számtalan, egymásnak ellentmondó tulajdonjogi kérdései (például helyi lakosok, közszféra, kereskedelmi cégek).
- A megarendezvények sokszor nagy tartozásokat hagynak maguk után, és csak kevés helyi hasznot hoznak.
- A fesztiválokkal szemben támasztott pénzügyi és kereskedelmi elvárások néha megelőzik a rendezvény, szociális, kulturális és oktatási céljait.
- Nehéz a folyamatos (például évenkénti) szponzoráció és finanszírozás biztosítása.
- A fesztiválok lehetnek elsősorban közösségi vagy turistaközpontúak, ám e két szempont nem mindig összeegyeztethető.
- A fesztiválok elveszthetik a helyi gyökereiket és a helyiek érdeklődését, ha túl nemzetközivé, túl turistaorientálttá, vagy túl kereskedelmivé válnak.
- Etnikai és kisebbségi rendezvények (például karneválok, meleg felvonulás, mela) kisajátításra kerülhetnek olyan szervezetek vagy látogatók által, amelyek/akik vagy nem is tagjai az adott közösségnek, vagy nem érzékenyek az adott csoport problémáira és szükségleteire.
- A fesztiválok színhelyei az év egyes időszakaiban túlzsúfolttá válhatnak, és ennek eredményeképpen a helyiek, sőt, akár a turisták is elmaradozhatnak.
A turisták sokszor azért vesznek részt egy fesztiválon, mert éppen akkor tartózkodnak az adott városban, és kevésbé azért, mert a rendezvény marketingje vagy annak programja motiválta őket az utazásra. Ez azt jelenti, hogy a látogatók számának megbecsülése és a tömegek ellenőrzése nehezebbé válhat. Egyes esetekben nehezen lehet jegyeket szerezni a helyszínen (például a művészeti fesztiválokon), pedig szükség lenne rá, hogy egy bizonyos számú jegyet a turisztikai információs irodákban vagy a helyszínen is áruljanak. Természetesen egy ilyen látogatófejlesztési stratégia alkalmazása kockázatot jelent a rendezvényhelyszínek számára, ezért pontos előrejelzésekre van szükség.
Mindent egybevetve a fesztiválturizmusnak kiemelkedő haszna lehet, de a turisztikai desztinációknak el kellene kerülniük, hogy túlkínálat legyen az ilyen rendezvényekből.
Forrás: MT Zrt. Turizmus Bulletin
