Egy szálloda is lehet legenda. Elrepült száz év. Szinte észre sem vettük. Vagy igen? Mondhatnám, együtt öregedtünk. Én személy szerint 70-et biztos. Csak harminccal öregebb nálam a Béke? És mennyi minden történt. No, jó, ő egy háborúval többet élt meg.
A múlt század elején Fábri Henrik kereskedő, majd később szállodás, külföldi utazásáról sok tapasztalattal hazatérve felismerte a hazai idegenforgalom jövőjét. Így elhatározta, hogy ebbe fekteti pénzét és energiáját – szállodát épít. Választása a Nyugati pályaudvar környékére esett, mert látta, hogy nincs a közelben korszerű hotel. Mindössze a London Hotel működött a szomszédban, melynek sem központi fűtése, sem folyó hideg-meleg vize nem volt, a fürdőszobákról nem is beszélve. Ez önmagában azonban mégsem volt elegendő indok egy új épület létrehozására. Meg kellett alkudnia a lehetőségekkel, s ezért egy – a Nyugatihoz közel fekvő – négyemeletes sarokházra esett a választása. Mivel akkoriban nem voltak lakásbérleti megkötöttségek, a vállalkozó szellemű fiatalember hosszú lejáratú bérleti szerződést köthetett Ráth György tulajdonossal az egész épület bérlésére, ám megígérte, hogy a főfalakat nem bolygatja meg. Ez alól kivételt a körúti homlokzaton lévő üzlethelyiségek jelentettek, melyek különálló bérleményként maradtak meg. Az átépítést követően 1913. május 10-én nyitotta meg kapuit a szálloda, melynek alapítója – akire különösen az angol szállodaipar volt nagy hatással – a BRITANNIA nevet adta. Ez volt a mai Béke őse, amely kora legmodernebb szállodájának számított. Az egész épületet központi gőz- és vízfűtéssel látták el, s minden szobába bevezették a folyó hideg és meleg vizet, volt benne mosoda és központi porszívó, de a legnagyobb attrakciója az úgynevezett szobahívó fényjelzés volt, mely a szobák ajtaja fölött jelezte a vendég kívánságait.
Mi véletlen, az én anyukám is 1913-ban született.
A történelem ismétli önmagát. Az első világháborút megelőző években a nemzetközi pénzpiac feszültségei hitelmegszorításokkal jártak. Ezekkel a nehézségekkel az alapító Fábri nem tudott megküzdeni, noha nagy hozzáértéssel és szorgalommal vezette a szállodát. Így a vállalkozást a Britannia fő hitelezője, a Magyar-Olasz Bank vette át, s a tulajdonos Ráth-tól megvásárolta a szálloda épületét.
Új idők, új tulajdonos, új vezetők Németh Aladár és felesége személyében, akik a legendás debreceni Aranybikából érkeztek.
Felújítások, átalakítások. Kialakították a Nótás Éttermet, mely magyar nótákra utaló üvegfestményeiről kapta a nevet, létrehozták a Vadász termet, hamarosan megépült eredeti faragott berendezéseivel és barátságos fülkéivel a Székely Ivó. 1937-ben megnyitott a Kupola terem. Művészek törzshelyévé vált a szálloda.
Igen, a történelem a további tervek megvalósítását megakadályozta a második világháború kitörése. A harcok alatt bombatalálat érte a szállodát, melyet ekkor már hadikórház céljaira vettek igénybe. A harcok befejezte után nagy lendülettel folyt az újjáépítés, s ennek köszönhetően a Britannia hamar talpra állt. Három éven keresztül szovjet katonai egységek parancsnoksága székelt itt, s csak ezután nyílt meg újra Béke Szálló néven. A régi hírnév vonzotta a vendégeket, így újra sok hírességet fogadott a ház, és egymást érték a rendezvények is.
Az újranyitás óta többször végeztek felújítást az épületben, de ez nem terjedt ki a szálloda egészére, így az idő vasfoga egyre jobban kikezdte a Békét. Az új és az újjáépített szállodák mellett egyre inkább háttérbe szorult, s már nem volt méltó régi híréhez.
Ezért üzemeltetője, a HungarHotels 1983. február végén bezárta, és a főfalak kivételével teljesen átépítette a hotelt, mely 1985. júliusában nyílt meg újra. A szálloda kívülről megőrizte patinás, a századforduló stílusát idéző képét, de belül technikailag teljesen felszerelt, a „XXI. század kényelmét magában hordozó” szálloda kezdte meg életét. A pesti Nagykörúton fekvő hotel építői igyekeztek minél többet átmenteni a régmúlt hangulatából, a hotel művészi atmoszférájából. Így a Haranghy tervezte színes üvegablakok és freskók ma az éttermet és a régi szárny lakosztályait díszítik. Egy régi kandalló, csillárok, és tükrök a Zsolnay Terem ékességei. Az átépítés alatt a szálloda több mint száz – minden igényt kielégítő – szobával gazdagodott, mert a régi épülethez új szárnyat csatoltak, mely a kiugró ablakok „lépcsősorával” jól illeszkedik a környezetébe.
1988-ban – elsőként Európában – a szálloda az amerikai Radisson hotellánc tagja lett. 1995-ben, miként az összes európai Radisson hotel, a Béke Szálló is csatlakozott a skandináv SAS céghez, így a szálloda akkori új hivatalos neve: Radisson SAS Béke Hotel.
2009-ben a Radisson SAS-ból fokozatosan Radisson Blu-ra változott a Radisson szállodák neve.
Egy szálloda sikere abban rejlik, hogy tudja-e tartani a lépést a változásokkal. Az elmúlt évszázad pedig bizonyíték arra, hogy a Radisson Blu Béke Hotel kiállta az idők próbáját és már szövögeti terveit a következő száz évre.