Augusztus 11–én mentem idén a Sziget–re, igen, mint sokan mások, Rihanna miatt. Végül is előttem már sokan leírták, milyen volt a koncert, izééé… vagyis hogy milyen nem volt.
Rihanna egy kapucnis kezeslábasban… nem tudom, én sem ezt szoktam meg Tőle. Azt írták szinte mindenhol, hogy Ő nem playback–kel, erre fel a Sziget–en pont azt csinálta. A közönségből már sokan a kezdéskor eljöttek, hiszen nem kezdett időben, fél órát késett, és a román Dragostea Din Tei számmal indított, fogalmam sincs, hogy jött ez a szám… oké, vicces volt Tőle, de kezdésnek sem vártuk szerintem.
Aztán folytatta azzal, hogy a saját számaiból pár mondatot beleénekelt a mikrofonba, a számok között pedig a táncosok vették birtokba a színpadot, vagy pedig csak úgy valami random zene szólt pár percig. Ezek úgy kb. minden szám után…
A koncert eredetileg két órás lett volna, ehelyett másfél óra volt, úgy kb. 10 percnyi ’ráadással’ ami a Diamonds című szám volt, és azt végre teljes egészében hallhattuk.
Ami viszont jó volt, a többi program, helyszín. Voltak pl. érdekes alakú sátrak. Nekem a Volkswagen típusú tetszett legjobban. 😀 De volt még indiánsátor, meg keleties, nekem a régi, császárkor jutott róla eszembe a díszítése miatt.
Volt emlék az ’56–osoknak állítva – mivel idén 60 éves az 1956–os forradalom – azzal, hogy a 15 méteres Szabadság Tornyán kiállítást rendeztek, a vele szemben lévő falakon pedig ezzel kapcsolatos történetek voltak olvashatók több nyelven.
A Sziget Bevándorlási Hivatalban lehetett készíttetni az elmaradhatatlan Sziget Útlevelet, amelyhez a fotósarokban tudtunk fényképet készíttetni és utána vissza kellett vinni, hogy a fényképet beragasszák, az útlevelet lepecsételtetni, fóliáztatni és csak így lett érvényes.
A Magyar Posta standnál le kellett tölteni a posta alkalmazást, játszani kellett vele, és úgy lehetett ajándékokat nyerni: labdát, pólót, hűtő mágnest, stb. Én egy pólót nyertem.
Aztán ahogy szinte beléptünk a Sziget területére, a SZIGET betűkkel lehetett fotózkodni, [de egy másik helyen a BUDAPEST betűkkel is lehetett] az nagy népszerűségnek örvendett, alig lehetett odaférni, de végül meglett a kép, érdemes volt kivárni a sort. Nem sokkal távolabb volt szabadtéri színház, cirkusz, mozi. Az egyik falon volt egy tábla, ahova üzeneteket lehetett feltűzdelni, felragasztani, bárkinek, bármiről – gondolom, mondanom sem kell, már tele volt.
Aki akart sakkozhatott, dominózhatott, kislabdázhatott, ezekért mind lehetett valamit nyerni, de persze mindenhol rengetegen álltak sorba. Az Útlevélbe be lehetett pecsételtetni mindenhol, ahol jártunk és ha minden megvolt, a Bevándorlási Hivatalhoz vissza kellett vinni, ahol szintén kaphattunk valami ajándékot.
Volt olyan sátor, ahol csillogó sminket készített egy nagyon aranyos lány, hozzá beálltam a sorba, mert este már nem sokan voltak ott. A mellette lévő sátorban volt a házasságkötés, ahol ha összeadták a szerelmespárokat, kaptak egy képet és egy utalványt. A képet fel kellett tölteni a We Love Budapest oldalra a Facebook–on, és a képleírásba beírni a szerelmetek történetét, aztán like–okat kellett a képre gyűjteni és a legtöbb like–ot kapott kép szereplői nyerhettek egy budapesti nászutat az egyik hotelben.
Volt még Sziget Járási Hivatal, és olyan sátor is, ahol szintén fényképet készítettek rólunk, a képet meg lehetett venni 1300 Ft–ért. A kép előtt kérhettél kellékeket pl.: Sziget szalagot, pom–pom–t, álarcokat, csillogós kalapot, hogy aztán bulis képek készüljenek a szőrmés kanapén.
Nekem a díszlet tetszett a legjobban: ahogy mentünk, a fejünk felett lefelé lógó, színes esernyők, máshol lelógó színes lámpák, aztán éjszaka csillagos égbolt díszlet, ezek nagyon bejöttek és tetszettek.
Rihanna–t leszámítva minden jó volt és úgy összefoglalva is tetszett, nekem első volt, remélem, jövőre a koncert is jó élmény lesz.
Zámbó M. Vivien [VIVA Vivi]
