A Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet véleménye
1.§.
A Munka Törvénykönyve megalkotásának, létezésének mindenkori célja, hogy a munkáltató gazdasági erőfölényét kiegyensúlyozza, az első paragrafus pont ezt az erőfölényt erősíti anélkül, hogy említést tenne „a munkavállalóknak az egészséges és biztonságos munkakörülményekhez és munkavégzéshez fűződő elemi érdekéről és az ezt biztosító garanciákról”. Kérjük ezzel kiegészíteni az 1.§.-t.
A foglalkoztatás növelése érdekében a tervezet rugalmasság nem párosul a munkavállalóknak biztonságot nyújtó, a rendezett munkaügyi kapcsolatokat segítő és támogató rendelkezésekkel.
64.§.
A munkáltatók gyakran visszaélnek a munkavállalók tájékozatlanságával és fölérendeltségüket kihasználva ajánlanak „közös megegyezést”. Nagyon is indokolt ezért a közös megegyezéses munkaviszony megszűntetés szabályozása. A tervezet 64.§-ához írt indokolás szóról szóra érdemes a normaszövegbe.
(A munkavállaló és a munkáltató a munkaviszonyt közös megegyezéssel bármikor megszűntethetik. Közös megegyezéssel mind a határozott, mind a határozatlan idejű munkaviszonyt meg lehet szüntetni. A megállapodásból ki kell tűnnie a felek egyértelmű akaratának, valódi szándékának, valamint a megszűntetés időpontjának. A közös megegyezésben a felek egyéb kérdésekben is megállapodhatnak. A megállapodás tanulmányozására, illetve aláírására kellő időt kell biztosítani és a munkáltató nem tanúsíthat olyan magatartást, amely a munkavállalóra kényszerítőleg hat, vagy őt megtéveszti.)
66.§.
Valószínűleg tévedésből maradt ki a rendes felmondást szabályozó 66.§(1) bekezdéséből: Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítani. (A tervezet indoklása ezt tartalmazza, tehát ne töröljék a normából.)
Általános polgári jogi alapelv, hogy aki állít valamit annak kell bizonyítani is. Ott ahol a törvény indokolási kötelezettséget ró valamelyik félre, az egyben azt jelenti, hogy vita esetén neki kell bizonyítani.
68.§.
Indokolt a felmondási tilalom fenntartása a kismamáknak és a beteg gyermeket és hozzátartozót ápolóknak. Ezért javasoljuk a 68.§. (2) bekezdést kiegészíteni az alábbiakkal.
A (2) bekezdés b) –f) pontja esetén az időtartam lejártát követő 31. nap.
Kérjük, hogy a nyugdíjkorhatár előtt 5 évvel csak rendkívül indokolt esetben legyen felmondható a munkaviszony, ez kerüljön vissza a törvénybe.
72.§.
A szakszervezet kiiktatásának akarata végigvonul az egész tervezeten, még az ABC-ben elfoglalt helye szerint is előbb a szakszervezet említése szükséges és utána az üzemi tanács, ennek és funkcióinak megfelelően a 72.§. javasoljuk a felsorolást úgy módosítani, hogy „szakszervezet, üzemi tanács, ezek hiányában a munkavállalók képviselőiből létrehozott bizottsággal (továbbiakban együtt: a munkavállalók képviselői) tárgyalni köteles”.
77.§.
A végkielégítés 77.§ (5) bekezdés szűkítése teljesen indokolatlan. E szerint nem jár végkielégítés, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül, „továbbá, ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása, vagy a nem egészségi okkal összefüggő képessége.”
Ez a betoldás ide nem illik, indoklása nincs. A tartalma értelmezhetetlen és a törvény többi szövegéhez képest színvonaltalan.
Semmi nem indokolja a felmondási okoktól függő megkülönböztetést, különös tekintettel arra, hogy az indokolás szerint konkrét felmondási okokat a törvény értelemszerűen nem tartalmaz.
A toldalékot törölni kell.
82.§.
A munkaviszony jogellenes megszűntetésének jogkövetkezményei fejezetben a munkáltatói kártérítés limitált, és bírói mérlegelésen múlik. Addig a munkavállaló kártérítési kötelezettsége a rá irányadó felmondási időre járó távolléti díj és a munkáltató ezt meghaladó kára. A megoldás elve védhetetlen, mert épp az erősebb helyzetű félnek kedvez. Ezt a Ptk. szabályai nem engednék. Indokolatlan az MT-ben a gyengébbet sújtani.
141.§.
A munka díjazása fejezetben a bérpótlékok közül a műszakpótlékot kihagyni igazságtalan és indokolatlan.
A munkavállalók jelentős csoportja több műszakban dolgozik. Köztudomású, hogy az állandóan változó életritmus az egészségre jelentős terhet ró, 20-30 százalékkal csökkenti az életkilátásokat, ezenkívül a családi élet megszervezése is nehezebb. Az ilyen munkát végzők jövedelme a műszakpótlék nélkül jelentősen csökken, melyet nem pótol a vasárnapi pótlék általánossá tétele. A több műszakból eredő egészségügyi költségek az egész társadalmat érintik, amíg a műszakpótlék eltörlése csak a munkáltató profitját növeli.
Kérjük a műszakpótlék rendszerének visszaállítását, különös tekintettel arra, hogy a differenciált kifizetési lehetőség így is szabad kezet adott a munkáltatónak.
155.§.
A 155.§.(1) bekezdését ki kell egészíteni: „és erről a munkavállalót írásban tájékoztatni kell.”
E miatt módosítani kell az eltérítő szabályt is, a 165.§.-t. Vagyis ettől a rendelkezéstől érvényesen eltérni nem lehet.
A havi kifizetés mellett ki kell adni erről a munkáltatói írásbeli tájékoztatót, mert ennek elmaradása visszaéléshez vezethet. Ellenőrizhetetlen az adók, járulékok időbeni megfizetése.
182.§.
A leltárhiányért való objektív felelősség jogintézményének elterjedtsége jelentősen csökkent a korszerű számítógépes nyilvántartás elterjedésével. A kereskedelmi és a vendéglátó vállalkozások túlnyomó része nem alkalmazza.
A jogintézmény korszerűtlen, nem érdemes fenntartani.
220.§. A munkaügyi kapcsolatok III. rész
Az ebben felvázolt koncepció, mely szerint a vállalkozásoknál csak az üzemi tanácsokon keresztül gyakorolható a szakszervezeti jogok egy része, de a törvényből egyébként minden szakszervezeti jogosítványt kivesz köszönő viszonyban sincs a mai magyar valósággal.
Az üzemi tanácsok a vezetés munkáját segítő részvételi intézmény. A szakszervezet feladata viszont több, mert a munkafeltételek és a munkaviszonnyal kapcsolatos szabályok kialakítását, ezek működésének ellenőrzését látja el, ha kell a nyomásgyakorlás eszközeivel.
A vállalkozásoknál kialakult kisebb, nagyobb konfliktusok kezelésében a munkavállalók védelmében csak a kellően képzett, felkészült és tárgyalóképes szakszervezeti bizalmi képes a munkavállalóknak segíteni a teljes apparátussal rendelkező munkáltatóval szemben. Ez a munkáltatók érdeke is.
223.§.(2)/c
A konzultációt oly módon kell lefolytatni, hogy a tárgyalás érdemi legyen.
Amennyiben a tervezet kerül elfogadásra és eltörlik a szakszervezetek munkaidő kedvezményét, tisztségviselők munkajogi védelmét, a szakszervezetek nem tudják teljesíteni általános feladataikat, hiszen a jól képzett managerekkel szemben tárgyalóképesnek lenni, a munkavállalók véleményét megismerni majd ezt követően tárgyalni, nyilatkozni, megállapodásokat, kollektív szerződéseket aláírni, majd ismertetni és elfogadtatni a munkavállalókkal, időigényes feladat. A profitszférában mindezekért egyetlen fillért sem kapnak, gazdasági munkájuk mellett végzik, ezért csak a tárgyalásra munkaidő kedvezményt adni még csak nem is burkolt formája a szakszervezetek megfojtásának.
Kérjük a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő kedvezményének visszaállítását.
A három szakszervezeti tagonként havi 2 óra munkaidő-kedvezmény, mint szabály biztosította, hogy csak a valódi tagsággal támogatott tisztségviselő vette igénybe, továbbképzésre, feladatainak ellátására, amely során a munkavállalóktól kapott vélemény alapján képviselheti érdekeiket, tárgyal, aláír, majd a megállapodást képviselve, a munkabéke megőrzését biztosítja. A munkabéke megőrzése érdekében szükség van a szakszervezeti jogosítványok (tájékoztatás, véleményezés, közvetlen tárgyalás) megtartására, a munkavállalók bizalmát élvező tisztségviselők védelmére (státuszának megváltoztatásához a felettes szakszervezeti szerv egyetértése szükséges). Hangsúlyozzuk, hogy konfliktusokat vállalni munkajogi védelem nélkül, eleve alárendelt helyzetből nem életszerű, amennyiben nincs tisztségviselői védelem úgy könnyen kirúghatók, akik nem bólogatnak a munkáltató minden javaslatára.
Kérjük a szakszervezeti tisztségviselők részére a munkajogi védelem további biztosítását.
