Ma francia borokról álmodtam, azokról, amelyet volt szerencsém megkóstolni, azokról, amelyeket a francia borászok elhoztak ide Budapestre – amelyek bemutatkoztak a Gerbeaudban -, azokról, amelyeket szeretnék, ha magyar vendéglősök felvennének itallapjaikra.
Borokról, amelyek az irodalom, a film, a történelem, az életvitel és a nagykonyha mellett Franciaországot világelső borországgá teszik. Budapesten adtak randevút az elszászi rizlingek, a Rhone-vidék vörösei, Bordeaux különlegességei, az óceán illatát hozta felénk a Gironde-i Médoc, megtudtuk, mi történik Languedoc-Roussillon-ban, elmerengtünk a Provence-i rozék mellett és megtudtuk miképpen fonódnak össze a helyi fajták a világ fajtákkal Korzikán.
Kell és jó, hogy a magyar borszeretők még jobban megismerik a francia borok végtelenül színes világát, mert a legjobbtól tanulni nem szégyen. És az is könnyen belátható, hogy a francia bor saját jogán külön univerzum, melynek becserkészésére vállalkozni több mint érdemes.
A francia bor ezerféle talajon születik és millió kis birtok mozaikja, közös nevezőjük, hogy a világ legszebb borai közül számosat megtalálunk köztük.
Nincs olyan étel, amelyhez ne illenének, legyen az libamáj, kacsasült, vadak, halak, netán pacal, könnyű zöldségek, vagy mámorító édességek.
A francia borok meghódítják az amerikai befektetési bankárokat, az angol főrendeket, a német köztisztviselőket, a belga európereket, a világ boldog mikor az új Beaujolais megérkezik.
A nagy francia borok serege megérkezett, itt volt és reméljük itt lesz Budapesten, mert nélkülük szegényebb lenne a világ.
