Új és sokat vitatott intézményt vezet be az új Munka Törvénykönyve, a munkavállalói biztosÃtékot. Az Oppenheim Ãœgyvédi Iroda szakértÅ‘je szerint az új szabályok az eddigieknél nagyobb lehetÅ‘séget adnak a bÃrói jogértelmezésnek, Ãgy annak szerepe a jövÅ‘ben várhatón felerÅ‘södik.
Â
A munkavállalói biztosÃték új és sokat vitatott intézmény – húzta alá dr. Cselédi Zsolt. A munkavállalói biztosÃték szerepét tekintve a munkáltató számára nyújt garanciát a pénzt vagy egyéb értéktárgyat átvevÅ‘, kezelÅ‘, illetve ezt a folyamatot felügyelÅ‘ munkavállalóival szemben.
A szakember szerint fontos hangsúlyozni, hogy nem egy általános jellegű, a törvény erejénél fogva és korlátlan mértékben alkalmazható jogintézményrÅ‘l van szó, hanem egy munkakör-specifikus, munkaszerzÅ‘dés kötési feltételnek számÃtó lehetÅ‘ségrÅ‘l, amelynek mértéke fix, a felhasználása is célhoz kötött, és amelyet elkülönÃtett számlán kell tartani, valamint ami az alapul szolgáló feltételek megszűnése esetén – kamattal növelten – visszajár.
Egyesek szerint a kártérÃtési szabályok mellett ez egy felesleges jogintézmény, amely ráadásul túlzott terhet ró mindkét félre nézve: a munkáltatóra a számla fenntartás miatt, a munkavállalóra a szerzÅ‘dés megkötésekor teljesÃtendÅ‘ kifizetés miatt.
Az elÅ‘bbi kritikáknak részben lehet igazsága, mondta az Oppenheim Ãœgyvédi Iroda szakértÅ‘je, azonban nem szabad azt sem elfelejteni, hogy vannak olyan munkakörök (fÅ‘ként értékesÃtési tevékenységek), amelyek esetében a munkavállalók nagy összegű készpénzt vesznek át, illetve kezelnek folyamatosan.
Ez a munkáltató oldaláról nagyfokú bizalmat feltételez, de ugyanakkor jelentÅ‘s anyagi kockázatot is jelent, ami a gyakorlatban sok problémát okoz. Ez a jogintézmény tehát bizonyos munkakör-tÃpusokra alkalmazható, de nem tekinthetÅ‘ általános jellegű biztosÃtéknak.
Újdonság, hogy mind a munkáltatói, mind a munkavállalói kártérÃtési felelÅ‘sség esetén érvényesülnek a továbbiakban a polgári jogból átvett, úgynevezett „elÅ‘reláthatósági” és kármegosztási szabályok – hangsúlyozta dr. Cselédi Zsolt.
Ezek értelmében mentesül annak a kárnak a megfizetése alól a kötelezett, amely a károkozás idején nem volt elÅ‘re látható, illetve a kár azon része alól, amely a jogosult vétkes magatartására vezethetÅ‘ vissza, vagy, amely az Å‘t terhelÅ‘ kárenyhÃtési kötelezettség (felróható) elmulasztásából származott.
EltérÅ‘en az eddigi munkajogi jogalkalmazási gyakorlattól, az új Mt. jelentÅ‘s szerepet szán a kártérÃtés bÃróság általi, méltányossági alapon történÅ‘ korlátozásának is, amely a polgári jogban már régóta ismert.
Az Oppenheim Ãœgyvédi Iroda szakértÅ‘je megjegyezte: a „rendkÃvüli méltánylást érdemlÅ‘ körülmények” alatt a jogalkotó elsÅ‘dlegesen a felek vagyoni helyzetét, a jogsértés súlyát és a kártérÃtés teljesÃtésének következményeit emlÃti. Közülük talán leginkább a felek vagyoni helyzete érdemel némi magyarázatot, illetve vet fel egyúttal kérdéseket is.
Ez az új szempont arra enged következtetni, hogy egy jobb módú munkavállaló esetében a bÃróság enyhÃtheti bizonyos mértékben a munkáltató kártérÃtési felelÅ‘sségét a munkavállaló jó/kiemelkedÅ‘ anyagi lehetÅ‘ségeire is figyelemmel.
Összességében elmondható, hogy vannak – nem is oly jelentéktelen – változások a munkajogi kártérÃtési felelÅ‘sség témakörében, amelyek egy része mindenképp indokoltnak tekinthetÅ‘, a kialakult bÃrói gyakorlatot igyekszik a törvényi szabályozás szintjén is legitimálni és ezáltal kiegyenlÃtettebbé tenni a felek közti viszonyokat.
Ugyanakkor a szabályok másik része és azok értelmezése, alkalmazása kapcsán még sok a kérdÅ‘jel, amelyeket majd a jogalkalmazóknak, különösen a munkaügyi bÃróságoknak, kell megválaszolniuk a gyakorlatban – emelte ki dr. Cselédi Zsolt.
[origo]
