Százötvenöt éve, 1850. február 23-án született a svájci Niederwaldban César Ritz szállodatulajdonos, „a királyok szállodása, a szállodások királya”. Ritz tányérmosogatóból lett a klasszikus szállodás megtestesítője: naponta négyszer öltözött át, gomblyukában mindig friss virágot viselt, s bajuszát magyar pomádéval illatosította. Nevét az angol köznyelv is átvette: a ritzy szó a luxust, az eleganciát és a fényűzést jelenti.
César Ritz egy eldugott svájci völgyben, egy pásztorcsalád tizenharmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. A helyi iskola elvégzése után apja a kanton fővárosába küldte tanulni, de mikor három év után sem beszélt franciául, egy kis szállóba dugták inasnak. Egy év után innen is eltanácsolták a „tehetségtelen” fiút, akit 1867-ben a világkiállítás Párizsba vonzott. Sok babér a Fény Városában sem termett neki: volt londiner, mosogató és pincér, de mindenhonnan kidobták, mert összetörte az edényeket. Szerencsenapja akkor virradt fel, amikor a híres Voisin szállóban sikerült kisegítő pincérként elhelyezkednie. Ritz szépen kapaszkodott felfelé a ranglétrán, még Párizs 1870-es ostroma és a Kommün is csak időlegesen vetette vissza pályáján. A francia-német háború után, huszonegynéhány évesen már az előkelők és gazdagok világában mozgott, uralkodókat és pénzmágnásokat szolgált ki. A walesi herceg, a későbbi VII. Edward közbenjárására a nizzai nagyszálló igazgatójának nevezték ki, s több hotelt is irányított Európában.
Huszonhét évesen átvette a csőd szélén álló luzerni Grand Hotelt, s hamar messze földön híres szállodává tette. Ritzet és főszakácsát árnyékként követte a társaság krémje, a walesi herceg például azt mondta: „Ahová Ritz megy, oda megyek én is”. Népszerűségének egyik magyarázatát ő maga így adta meg: bármilyen lehetetlent kívánjon is a vendég, sohasem szabad nemet mondani. Mindent meg kell próbálni teljesíteni, ha pedig mégsem sikerült, akkor magyarázattal kell szolgálni. Egy másik mondása szerint pedig „a vendégnek mindig igaza van”.
1889-ben hosszú győzködés után és óriási részesedés fejében elvállalta a londoni Savoy vezetését, s olyan hellyé tette, ahol „érdemes élni”: még az is előfordult, hogy a hagyományokat felrúgva az angol urak klubjuk helyett oda jártak vacsorázni. Jellemző, hogy a méregdrága pezsgő és bor mellett Johann Strauss és zenekara szórakoztatta a közönséget. Hét év után aztán összekülönbözött a hotel tulajdonosával és elhatározta, hogy önállósítja magát.
Angol pénzemberek megvásárolták számára a párizsi Vendome tér 15. szám alatti palotát, ahol kétévi, Ritz által személyesen felügyelt munka után 1898-ben nyílt meg a nevét viselő szálloda. A Ritz máig az egyik legelegánsabb, legfényűzőbb hotel a világon, az összes párizsi szálloda közül itt a legnagyobbak a szobák, a fürdőszobák, a kádak. A hotel diszkréciójáról is híres, az itt járt hírességekről szállodai tartózkodásuk idején sosem szivárognak ki információk. Imperial Suite nevű lakosztályában számtalan híresség lakott már: Churchill, Roosevelt, Greta Garbo és Marilyn Monroe. A Ritz volt a kedvenc szállodája Marcel Proustnak, aki itt írta Az eltűnt idő nyomában című könyvét, és szívesen whiskyzett a bárban Hemingway is. Coco Chanel 35 évig bérelte az egyik lakosztályt, holott saját háza csak néhány lépésnyire volt. Párizs náci megszállása idején a németek is itt rendezkedtek be, akkoriban a szálló gyakori, bár nem szívesen látott vendége volt Göring, Rommel és Bormann. Párizs felszabadulása után, 1944-ben a bár első vendége ismét Hemingway volt.
Mindezt a fényt és tündöklést az alapító már nem érhette meg: 1902-ben idegösszeomlást kapott, és bár még részt vett a londoni Ritz 1905-ös megnyitásának előkészítésében, soha nem lett a régi. A depressziós, összetört Ritz egy svájci szanatóriumba kényszerült és 16 év betegeskedés után, 1918. október 20-án meghalt. Az üzletet fia, Charles vitte tovább, jelenlegi tulajdonosa pedig Mohamed al-Fajed egyiptomi származású brit üzletember.
Ritz-szálloda Budapesten is nyílt 1913-ban, az akkori Mária Valéria (ma Apáczai Csere János) utca 14. szám alatt állt a Fellner Sándor tervezte neobarokk, ötemeletes épület. A vállalkozás nem sokkal később, az első világháború idején tönkrement, és Duna-palota néven másik tulajdonos vette át. Ritz nevét a szállodák mellett vendéglátóipari oktatási intézmények és egy koktélfajta is őrzi.
Forrás: MTI
