anyag összeállítása érdekében az elmúlt napokban felhívtam, mintegy 60 szállodát és éttermet. Az összeállítás alapja, a két évvel ezelőtt készült országos szakmai lista volt, ahol mind a 60 helynél megjelölték a kontaktszemélyt. Arra gondoltam, hogy az a legjobb, ha őket hívom.
Az első kettő, háromnál még csak türelmesen hallgattam, „…jaj, Zsuzsika, már másfél éve kilépett, Zsolti fél éve külföldre ment dolgozni, Vince egy éve nincs itt…” és sorolhatnám tovább.
Mire végig hívtam a 60 céget, kiderült – mert már strigulákat húztam -, hogy 44-en már máshol dolgoznak, azaz 73% új helyen dolgozik. Hogy elhagyta-e a szakmát vagy sem, azt nem tudom, de nem a két évvel ezelőtti helyen tevékenykedik.
Aztán elgondolkodtam.
Egy szakma, amelynek erkölcsi, de főleg anyagi sikere a törzsvendégekre épül. Szeretnénk, ha minél többen és minél rendszeresebben visszatérnének hozzánk. Persze ehhez sok minden szükséges – jó minőség, jó ár, barátságos környezet -, de az egyik legfontosabb eleme a megbízhatóság, amelynek alapvető része az ott dolgozó személyzet.
Számos történetet ismerünk legendás pincérekről, szakácsokról, titkokat tartó szállodaportásokról, – akikhez úgy járhattak a vendégek, mint a gyóntató papjukhoz, akik részesei lettek életüknek, életünknek. Akikre üzeneteket bízhattunk, akik ha kellett vigyáztak a gyerekre, akit együtt éreztek velünk örömünkben, bánatunkban. S aztán szép lassan kölcsönös lett a bizalom, pincér, szakács, portás életének lettünk mi is részesei, hány cukrászt ismertem, aki jegyezte a törzsvendégek születésnapjait, hogy egy-egy kis tortával köszöntse őket. Talán nagy Ő-vel kellene írni, hiszen törzsvendégek voltak.
A szocializmusban volt törzsgárda jelvény, volt államilag előírt törzsgárda jubileumi fizetés, kiemelt megbecsülés jutott a törzsgárda tagoknak.
S most visszatérek a kiinduláshoz. Lehet-e törzsvendéget szerezni egy ilyen fluktuáció mellett vagy nem ez a „sikk”, ez a jövő?
Nem tudom, talán a vendégek is változtak, lehet, hogy ők sem igénylik ezt az állandóságot.
Nekem mégis fontos állandó vendéglőm Bercije, Karcsikája, Karcsi bácsija, Baluja, Pityuja, Lacika és Józsi.
A többit döntsék el Önök.
Murányi Péter
