két különböző dologról szeretnék beszélni, de szerintem e kettő szorosan összefügg.
A harmadik személyes probléma, de ezzel kezdem, mint ahogy két hete megírtam, hogy ellopták a kocsimat és most sokat BKV-zok, vonatozok.
Nem tudom, hogy az idegenforgalomért felelős kormányzat tagjai mikor jártak utoljára tömegközlekedési eszközökön, – nem kívánom, hogy ellopják gépjárművűket – de jó lenne, ha egy nyári vasárnapon legalább Balatonlelléig és vissza elutaznának.
De menjünk sorjában.
A parlamenti turizmus napon Matolcsy György a mennyiség helyett a turizmus szolgáltatási színvonalának emelését, a minőséget jelölte meg feladatként.
Nemes, helyes, jó cél.
Miközben „robogtunk”, nézegettem az ablakon, szinte minden állomás gazos, gyomnövényes volt.
Keresik a munkalehetőséget a közmunkásoknak. Hát itt a remek alkalom.
Milyen jó lenne rendezett állomásokon átkelni.
Viszont rossz szavam a vonatra nem lehet, rendezett tiszta volt. Csak éppen mire Lellére értünk, addigra 40 percet késett.
Ezért jó magam sem tudtam a menetrendhez igazodni, hogy mikor kell leszállni.
Arra gondoltam, hogy mit csinál egy norvég asztalos, aki netán Balatonszemesre tart. A vonaton semmilyen tájékoztatás, sem fényújság, sem a közelben kalauz.
Nemrég Németországban jártam, a fülkékben kis térképek mutatták az állomások egymásutánját, így legalább ki lehetett találni, hogy hol járunk, hol kell leszállni.
Este, hazafelé még rosszabb volt a helyzet, mert egyetlen balatoni állomás jelzőtáblája sem volt olvasható, lévén nem voltak kivilágítva.
Mi van, ha valaki egy siófoki buliból Zamárdi felsőre akar hazamenni? Jó esetben körül vonatozza a Balatont. Legalább megismeri.
Éjjel – ha az éjjel -, a vasárnapi csúcsnapon legalább 150-en szálltunk le Kelenföldön.
Az sem volt kis feladat, amíg kijutottunk a pályaudvar elé. De ott bolyongtunk a holt BKV állomáson, mire megtaláltuk a buszmegállót, hogy melyik az éjszakai busz, amely éjjel 7-es helyett 907-es néven jár és persze nincs kiírva.
Taxi egy se.
Nem szeretnék nyári este külföldi vendég lenni Kelenföldön. És akkor felteszem a kérdést! Belföldinek jobb?
Úgy gondolom, az ilyen apró odafigyelések jelentik az élet és egyben a turizmus minőségét.
Lehet, hogy csak egyszerűen közérzet.
Eszembe jutnak ifjúkori egyetemi tanulmányaim, mikor a marxista filozófia alaptételeként a mennyiség és a minőség párhuzamáról illetve egymásba váltásáról tanultunk.
Hogyan is mondta Marx: a minőség az anyagi világ tárgyainak, jelenségeinek egymással szorosan összefüggő, objektív sajátosságai. A minőség a tárgyak, jelenségek azon belső lényegi meghatározottságának összessége, amelyek megkülönböztetik az adott tárgyat és jelenséget az összes többitől, vagyis azzá teszik, ami.
Szóval Marx feladta a leckét Matolcsynak.
Csak nehogy baja legyen belőle.
Ennyit a vonatozásról,a minőségi turizmusról.
