A “Zimmer frei” alkonya

0
8

Működik -e még a pár évvel ezelőtt hatalmas divatnak számító “fapados” szobakiadás a Balatonnál? Milyen árat tudnak elkérni a szállásadók a 80-as évek szolgáltatási színvonaláért 2012-ben? Helyzetkép a balatoni szobakiadásról.

 

{module 221}

Igen vegyes, az esetek nagyobb részében leromlott kiadó szobákkal-nyaralókkal lehet találkozni hazai vizeink partjainál. Abszolút jellemző példának számítanak az óriási, számtalan kis lakóegységre szeparált családi házak, melyek magukon hordozzák a 80-as (jobb esetben a 90-es évek) szinte valamennyi stílusjegyét. Az ilyen típusú ingatlanok természetesen egyre kevésbé kiadhatóak, és abszolút nem versenyképesek a szinte minden földi jót kínáló wellness-hotelek kínálatával, ám mérsékelt érdeklődés még mindig van irántuk – jelezték az általunk megkérdezett balatoni ingatlanosok. Ami viszont már biztosan nem kell: a tóparttól 5-10 perces járótávolságon túl lévő bérlemények, ezeket már csak a legszűkebb pénztárcával rendelkező vendégeknek lehet alkalmi jelleggel kiadni. 

A valaha virágzó szobakiadás mára minden kétség nélkül az utolsókat rúgja, melynek több oka is van. Az egyik, hogy a Balatonról a rendszerváltás (és a két Németország egyesülése) után fokozatosan elmaradtak a német turisták, akik korábban többhetes pihenés keretében találkoztak a tóparton, és igénybe vették a kiadó szobák szolgáltatásait. 

A történelem kerekének forgása mellett fontos szerepet játszott, hogy a balatoni turizmusból megélni kívánó vállalkozók későn ébredtek: mire rájöttek, hogy a 80-as évek színvonalán de 2000-es árakon kínált szolgáltatásokra már sem a külföldi, sem a hazai közönség nem kíváncsi, késő volt. Nem utolsósorban sokat rontott az üzleten a motorizáció fejlődése, az autópályák kiépülése, illetve a közlekedési lehetőségek javulása – ma már a Velencei-tó és a Balaton is könnyen megjárható egynapos látogatás keretében is. 

A fenti tényezők bizony alaposan keresztülhúzták azok számításait, akik az utolsó, még nyereséges időszakban (a 80-as évek legvégén) vágtak bele a szobakiadásba: a környező példákat látva az esetek többségében már sokszobás, direkt erre a célra készült épületeket húztak fel (míg korábban az volt a jellemző, hogy a helyi lakosok a nyári szezonra inkább rokonokhoz, vagy éppenséggel a garázsba húzódtak be, a lakószobákat pedig kiadták). A gyorsan változó környezet miatt az esetek többségében ezek a beruházások már nem térültek meg – hacsak nem volt további tőke az épületek komfortosabbá tételéhez (mini-wellness központ, modern bútorok), az eredmény egy kétségbeesetten eladósorban lévő, óriási fenntartási költségű családi ház lett. 

A tendencia azonban nem csak és kizárólag a Balatonnál vagy a Velencei-tónál figyelhető meg: a német és osztrák vendégek által felkapott termáltelepüléseken is hiába várnak bérlőre a családi házak és nyaralók, a vendégek többségét ugyanis elviszik a négy -ötcsillagos wellness-szállodák, melyek egy része fűtött folyosóval össze is van kötve a szomszédos fürdővel vagy stranddal. 

Ezekből a komplexumokból ha úgy tetszik akár az egész nyaralás alatt ki sem kell lépni – jól látható ez a folyamat például a népszerű Bükfürdőt övező települések évek óta bezárt, szebb napokat látott csárdáin, vendéglőin, vagy éppen a szezon közepén is üresen álló apartmanházain. A helyi piacot jól ismerő közvetítők egyöntetű véleménye, hogy a vendégek hacsak lehet a legkényelmesebb megoldást választják, egyre kevesebben szeretnek nyaralás közben főzőcskézni, boltba járni – így inkább megfizetik a jellemzően éjszakánkénti 25-30.000 forintos wellness-hotelárakat. 

A szobákat illetve nyaralókat manapság inkább családoknak, nagyobb társaságoknak lehet kiadni, így a költségek többfelé oszthatók. Ez a közönség azonban már messze nem tudja eltartani ezt a piacot – mondják az ingatlanosok – így a kihasználatlan kiadó házak tulajdonosai előtt három lehetőség áll: leviszik az árat és a legkisebb pénztárcával rendelkező közönséget próbálják becsábítani, legalább szállodai színvonalra felfejlesztik a nyaralót, vagy megpróbálják eladni, ami dacára az évről-évre megjelenő “éledező” vízparti ingatlanpiacról szóló elemzéseknek továbbra is csak igen nagy árcsökkenéssel (15-30%) sikerül, ha egyáltalán lesz üzlet.

Gyakorlatilag bármelyik nyaralóterületen óriási a kínálat, kiadó szoba, apartman, vagy nyaraló szinte biztos, hogy mindig lesz, az árak azonban nagyon vegyesen szóródnak, éjszakánként 5 és 20 ezer forint között, a jellemző piaci átlag a 12-15 ezer forint éjszakánként, a bérlemény méretétől, felszereltségétől és elhelyezkedésétől függően. Fontos tudni, hogy az előző három tényező, és a kért ár nem minden esetben egyenesen arányos egymással, feltétlenül érdemes több lehetőséget is megnézni. A helyszínt tekintve – különösen Siófokon – óvakodni kell a forgalmas sétányon, központban található ingatlanoktól, itt hajnali kettő-három óra magasságáig nem nagy a valószínűsége a nyugodt alvásnak. Azt is érdemes megtudakolni, mi van a szomszédban: egy gyerektábor sem biztos, hogy garancia a stresszmentes kikapcsolódásra. 

Látatlanban nem javasolt a szállást kifizetni, hiszen még ma is előfordul, hogy az internetes hirdetésben látott képek és a valóság között viszonylag kevés a közös kapcsolódási pont. Egyes helyeken elvárt a teljes szállásösszeg előre kifizetése, plusz még kauciót is kérnek, az ilyen helyektől is érdemes óvakodni, vagy az egyik, vagy a másik miatt. Parkolási díjat, klíma – mi több tévéhasználati díjat ma már nem illik kérni a vendégektől.

{module 221}