Érted harcolunk Balaton

0
8

Miközben a balatoni önkormányzatok nevében a füredi polgármester módosítaná a jövő évi költségvetést, hogy a idegenforgalmi adóhoz kapcsolt állami támogatást továbbra is címkézetten kapják, a bevételeknek egy részére bejelentkezett egy regionális turisztikai szervezet. Állítása nem kevesebb, minthogy jobb marketinggel és felkészültebb szervezeti háttérrel több vendéget hozna a Balatonra.

 

{module 221}

A jövő évi költségvetési törvényhez Bóka István, Balatonfüred polgármestere három javaslatot is jegyez. A fideszes képviselő beadványai voltaképp egyetlen kérdésről szólnak: arról, hogy az idegenforgalmi adó (a szektorban elterjedt elnevezése: kurtaxa) kivetésének ösztönzésére maradjon meg a nevesített költségvetési támogatás. A jelenlegi rendszer szerint az a helyi önkormányzat, amely a helyi adók között idegenforgalmi adót is kivet a településen eltöltött vendégéjszakák után, kiegészítésként állami támogatást kap. Ennek összege 2012-ben minden egyes beszedett forint után másfél forint. A 2013-as költségvetési törvényjavaslatból, mint célzott állami előirányzat (külön költségvetési sor) az előző évi statisztika alapján kalkulált összeg hiányzik. Helyette csak az szerepel, hogy azt majd „címke nélkül” beteszik az önkormányzati támogatás nagy kalapjába (9,43 milliárd forint) .

Bóka István a hvg.hu kérdésére elmondta, semmi mást nem akar, csak hogy maradjon megcímkézett a támogatás, mert így jobban ösztönöz, könnyebben nyomon követhető és a normativitása is jobban védhető. Emellett az is egyértelműbb, hogy a támogatást mire lehet költeni, és mivel havi ütemezésben érkezik, felhasználása jobban is tervezhető. Tavaly a Balatonnál az eltöltött vendégéjszakák száma elérte az ötmilliót: miután az idegenforgalmi adó törvényi plafonja 450 forint/éj körül van, a legtöbb balatoni önkormányzat pedig 400 forint körüli összeget kért éjszakánként, ezért az állami kiegészítéssel együtt nagyjából ötmilliárd forint képződött a Balatonnál ebből. 
Magyarország 3200 önkormányzatából jelenleg alig 600 szed idegenforgalmi adót. Az ebből befolyó összegek mintegy 70 százaléka ráadásul alig 50 önkormányzat költségvetésében landol. Az idegenforgalmi adóztatási hajlandóság fokozása érdekében az állam évek óta dotálja ezt az adószedést. Korábban egy forintot, 2012-ben pedig másfél forintot tesz minden beszedett forinthoz. Az adót a fizető vendéglátó helynek kell beszednie, ha elmulasztja, neki kell megfizetnie. Alapesetben minden 18 év fölötti személyt adófizetési kötelezettség terhel, aki legalább egy vendégéjszakát tölt az önkormányzat illetékességi területén, úgy, hogy nem helyi lakos (nincs oda bejelentve). Mentességek adhatók képzésben részt vevőknek, nyugdíjasoknak, helyi üdülőtulajdonosnak és – bérlőnek stb.

Annak a kérdésnek, hogy az állami kiegészítés címzetten vagy egy nagy kalapba kerülve érkezik, az ad még különös jelentőséget, hogy az idegenforgalmi adóból és az állami támogatásból származó bevételek egy részére igényt tartana egy tavaly októberben létrejött szakmai szervezet, a Balatoni Regionális TDM Szövetség is. Ez a szerveződés a tó és környéke, mint turisztikai célpont jobb menedzselésére alakult, és egyébként azok a helyi TDM-ek a tagjai, melyek egy-egy helyi településen jöttek létre az önkormányzatok és környékbeli szolgáltatók részvételével (TDM: “Turisztikai Desztináció Menedzsment”)

A helyi és a regionális TDM-ekre azért van szükség, mert az önkormányzatok zöme képtelen a turizmushoz kapcsolódó szolgáltatások szervezeti fejlesztésére, építésére – mondta a hvg.hu-nak Hoffmann Henrik, a Balatoni Regionális TDM Szövetség (BR-TDM) elnöke. Példaként említi, hogy több olyan, idegenforgalmi szempontból frekventált település is van, ahol nincs a polgármesteri hivatalban szakreferens, hanem a kapcsolódó feladatokat egy helyi intézményben, például a művelődési házban próbálják megoldani, különösebb szakértelem és infrastruktúra nélkül.

„Ezek a megoldások, ha működnek is, véget érnek a települések határánál, márpedig így Siófok, Fonyód vagy Keszthely sem képes idegenforgalmilag egy kategóriába kerülni például a horvát vagy a bolgár tengerparttal. Márpedig a helyi idegenforgalomnak ezekkel a nagyobb turisztikai egységekkel kellene versenyre kélniük a vendégekért” – mondta Hoffmann Henrik, a siófoki négy csillagos Hotel Residence vezetője. A BR-TDM elnöke szerint az önkormányzatoknak a turisztikai tevékenységük egy részét át kéne engedni a TDM-eknek. „A rendszer most leginkább attól beteg, hogy bár az önkormányzatok többsége hajlandó volna lemondani a rájuk testált, nyűgként megélt feladataikról, de az ezzel együtt járó pénzekre viszont égetően szüksége van” – mondta az elnök. Ha azonban a TDM-ekhez nem rendelnek elég forrást, akkor azok működőképessége kérdésessé válik.

A 2011 októberében létrejött Balatoni Regionális TDM Szövetség a régió vendégéjszakáinak 80-90 százalékát lefedi. A balatoni turisztikai vállalkozásokat érintő törvények előkészítését is felvállaló szervezet célul tűzte ki a balatoni régió átfogó turisztikai fejlesztési koncepciójának és stratégiájának kidolgozását, régiószintű marketingterv és költségterv összeállítását, a Balaton „márka” újrapozícionálását, a programkínálat egységesítését és koordinálását.

Hoffmann áprilisban hivatalosan is felvetette, hogy az önkormányzatok által helyben beszedett kurtaxa 35 százaléka kerüljön át a TDM-ekhez. Az elnök ezt azzal indokolta, hogy a turizmusszervezésben és – irányításban váltani kell, és ehhez a nyugati mintára működő TDM-eken keresztül vezet az út. Mert míg a változatlanul működő balatoni térségben 10 év alatt 20 százalékos vendégéjszaka csökkenést mutat a statisztika, a TDM-ben szerveződő Dél-Tirol tartománya több mint 10 százalékos emelkedést tudott produkálni úgy, hogy a növekedési potenciál elvben kisebb volt, hiszen 5 millióval szemben 26 millió vendégéjszaka volt a bázis.

Bóka István, a Balaton Fejlesztési Tanács (BFT) elnöke áprilisban a Somogyi Hírlapnak azt mondta, hogy minden forráskivonással kapcsolatos döntést alaposan meg kellene fontolni, mert az önkormányzatok jelenlegi helyzetében egy ilyen lépés komoly problémát okozhat. A balatonfüredi polgármester ugyanakkor azt is elmondta az országgyűlés szakbizottsága által a készülő turizmus-törvényről szervezett nyílt napon parlamentben, hogy nem érdekük konfliktusba kerülni az új típusú turisztikai szervezetekkel.

A BR-TDM elképzelése végül nem jutott el az országgyűlési vitáig, de Hoffmann úgy gondolja, hogy a TDM-ek segíthetnének a helyi turizmusból származó bevételek csökkenésén, ezáltal azon is, hogy a turizmusra szakosodott vállalkozások gyarapodjanak, és a növekvő munkanélküliség elől a helyi munkaerőnek ne kelljen elvándorolnia. A napokban elkezdett szerveződni az a beszerzési rendszer is, amely a BR-TDM tagjai, áttételesen 2000 balatoni vállalkozás számára segíthet a szükséges termékek és szolgáltatások nagy tételű, ezért kedvezőbb árú beszerzésében.

A magyarországi TDM-rendszer létrehozását a 2007-ben a Nemzeti Fejlesztési Stratégia fogalmazta meg. Lényege egy alulról szerveződő turizmus irányítási rendszer kialakítása, melynek különböző szintjei (helyi, térségi, regionális) más-más szerepet hivatottak betölteni. A helyi TDM-eknek elsősorban a turisták helyi kalauzolása, “az élményszerzés közvetlen alakítása”, az igényes környezet biztosítása és a megfelelő ár-érték arányú szolgáltatások kidolgozása a feladata. A térségi szintnek már lehet az egységes megjelenéssel, az összehangolt kínálat megteremtésével törődni, régiós szinten pedig a kínálat piacra vitelével és promócióval kell foglalkoznia.

A TDM lényegében integrálja magában az eddigi szakmai szervezeteket (pl. tourinform iroda, idegenforgalmi vállalkozói szervezetek stb.) és ezek összehangolt munkáját új tevékenységi elemekkel kiegészítve irányítja. A három szint közös célja: sok elégedett, visszatérő turista generálása. A helyi TDM-ek alapítását uniós forrásokkal is támogatták. A Magyar TDM Szövetséget 2011. januárjában hozták létre, melynek máig 74 szervezet a tagja. Hoffmann szerint a TDM-ek finanszírozását is nyugati mintára kellene megoldani. Az idegenforgalmi adóbevételt, valamint az állami célzott támogatást is az önkormányzatok egy külön alszámlára kapnák, amiből meghatározott hányadban részesülne a regionális turisztikai szervezet. A pénz felhasználásáról autonóm módon, szakmai szempontokat szem előtt tartva, a helyi TDM-ek igényeit is figyelembe véve rendelkeznének. Az elnök áprilisban a kurtaxa 35 százalékában határozta meg a szövetség igényét, de most azt mondta, a százalékokról lehet még vitázni.

„Két dolgot kell elkerülni: azt, hogy a TDM-ek a pénzt támogatásként kapják, és azt, hogy csak az állami másfél forintokból finanszírozzák a feladatvégzését”- mondta Hoffmann Henrik. Szerinte ugyanis a TDM-ek autonómiája és szakmai alapú működése a kulcs a kialakult helyzet megváltoztatásához. A BR-TDM hét pontos javaslatcsomagot állított össze, amit megküldött a minisztériumnak: ebben a vállalkozói aktivitás fontosságára és a közös marketing szükségére helyezték a hangsúlyt.
Szakmai konferenciák állandó témája, hogy miért nem költ többet az állam és a helyi önkormányzat turisztikai marketingre. Brachna János idegenforgalmi közgazdász szerint ez ma már felesleges pénzkidobást jelentene, mert nem a reklám kevés, hanem az idegenforgalmi versenyképesség lett sokkal rosszabb. “Gyenge lett a termék, így hiába költenénk rá többet, ettől nem javulna helyzet” – mondta Brachna. Az idegenforgalmi szakközgazdász szerint az önkormányzatok és a TDM-ek közti ellentét azonban alapvetően a megközelítések közötti különbségekre vezethető vissza.

“A polgármesterek nem szeretnék, hogy a TDM-tagok kiapadhatatlan pénzeszsákot lássanak a települési költségvetésben. Másfelől viszont a turizmus szakma képviselői azt várják, hogy történjen a Balatonon is fejlesztés, a saját településük vonzereje is fejlődjön, hogy a balatoni hanyatlás megálljon” – magyarázta lapunknak a szakember. Szerinte ahhoz nem fér kétség, hogy az utóbbi száz év magyar turizmustörténelmének legfontosabb állomása a tavaly szerveződött TDM-ek voltak, azonban a civil-szakmai szerveződések jövőbeni működésével kapcsolatban két veszélyt is lát. “Az egyik a működésben van, mert a jelenlegi termékszerkezet – nem csak a Balatonon, hanem hazai szinten – átlagos minőségű, egyediség nélküli, tehát nem versenyképes, következésképpen a TDM munkaszervezet nem lesz képes kitermelni még a saját önfenntartásához szükséges árbevételt sem. A másik akna az állammal kötött szerződésben lehet, mert a kiíró több követelménye egyszerűen nem teljesíthető a TDM-ek jelentős részénél. Ennek a következménye, hogy vannak térségek, ahol alakulnak ugyan helyi turisztikai egyesületek, de nem pályáznak” – mondta Brachna.

A jelenlegi patthelyzetet a szakközgazdász szerint alapvetően az okozza, hogy a kurtaxa-bevételek elosztásáról vitatkoznak a felek, de azt a kérdést még senki nem vetette föl, hogy ki-ki hogyan képzeli a vendégéjszakák számának növelését. Márpedig amíg ez nem tisztázódik, Brachna szerint nem lehet túllépni azon a benyomáson sem, hogy a kérdés most csak a pénzről szól. Az idegenforgalmi szakértő szerint ez is közrejátszhatott abban, hogy a kormány első olvasatban elvetette az Nemzetgazdasági Minisztérium turizmus-vendéglátás törvényhez készített előterjesztését és legalább őszig kivár az ügyben. Hátha addig eldől, hogy az önkormányzatok és a balatoni szakmai szövetség képes-e a feladatok és a pénzek kölcsönösen előnyös felosztására.

Szabó M. István

{module 221}