Itt a nyár – itt a fagylaltszezon

Nagyjából mindenki tudja, mibÅ‘l is áll a fagylalt. TejbÅ‘l vagy tejporból, cukorból, különféle ízesítÅ‘kbÅ‘l (gyümölcsök vagy mesterséges ízesítÅ‘anyagok) és adalékanyagokból készült hideg édesség. Fogyasztható üvegkehelybÅ‘l vagy ostyából készült fagylalttölcsérbÅ‘l. Az újkor találmánya a pálcikás fagylalt a „jégkrém”.

Az eredete viszont már közel sem olyan ismert. A fagylaltot valószínűleg a kínaiaknak köszönhetjük, mert mintegy ötezer évvel ezelőtt már hóból, tejből és gyümölcsökből kevert jeges édességet fogyasztottak, főleg a tehetősebbek. Valószínűleg egyiptomi közvetítéssel került a földközi-tengeri országokba. A történelem sok híres alakja volt fagylaltkedvelő, így például Nagy Sándor is. A hadvezér a katonáinak szolgáltatta fel a jeges édességet élénkítő hatása miatt, Hippokratész betegeinek ajánlotta gyógyírként, Nero császár több száz kilométerről is képes volt jeget hozatni a különleges édesség elkészítéséhez. Rómában igen kedvelt finomság volt a gazdagabbak számára. Marco Polo kínai utazásról visszatérve több fagylaltreceptet is magával hozott.

Az első, fagylaltot árusító kávéház valószínűleg Párizsban nyitott meg, ám a fagylalt addig nem terjedhetett el széles körben, amíg az ipari forradalom a konyhatechnológiát is el nem érte, hiszen a fagylalt előállítása, és főképpen folyamatos hűtése nagy kihívás elé állította a készítőket és drágává is tette a terméket.

A 19. század végére a legtöbb magára valamit is adó kávéházban már lehetett kapni fagylaltot. Amerikába az 1700-as évek végén jutott el a fagylalt receptje. Miután 1904-ben Charles E. Miches feltalálta a tölcsért, a fagylalt hordozhatóvá vált, növelve népszerűségét. 1923-ban Harry Burt szabadalmaztatta a „jégkrém pálcikán” elnevezéssel forgalomba kerülÅ‘, csomagolt fagylaltját.

Magyarországra a fagylalt osztrák közvetítéssel került a 18. században, és hamar kedvelté vált, az 1900-as évek elején már minden szakácskönyvben szerepelt fagylaltrecept. Akkoriban még leginkább a gyerekeknek ajánlották, bár voltak már olyan receptek is, amelyekben bort és pezsgőt is adtak a fagylalthoz, ezzel leginkább a férfiakat vonzva a hideg édességhez.

A fagylaltot régen csak a kiváltságosok fogyaszthatták, mára viszont mindenkinek kedvelt édességévé vált. A fagylaltról, annak árképzéséről Glazsár Gabriellát, a Nasi Cukrászda tulajdonosát kérdeztük.

„Zugló egyik hagyományos polgári lakóövezetében található cukrászdát évtizedek óta viszonylag állandó vevÅ‘kör látogatja.A nyári évszak fÅ‘ termékének minÅ‘sége, ízvilága meghatározója egy üzletrÅ‘l kialakított képnek. Ehhez a legjobb olasz alapanyagok szükségesek, melyek alapvetÅ‘en meghatározzák a fagyi árát is. Társulnak hozzá válogatott, zamatos hazai gyümölcsök, tejtermékek valamint az édességhez nélkülözhetetlen cukor. Ez utóbbi folyamatosan változó árával erÅ‘teljes hatással van a cukrászok árképzésére. Végezetül a fagylalt készítéséhez és tárolásához szükséges technikai berendezések üzemelésének elektromos áramszükséglete és karbantartási költsége is hatással van a termék árára.

A megszokott minőséget mindezek ismeretében a meglévő árfekvésből lefelé kilépve nem lehetne megtartani, továbbá az alacsonyabb árú készítmény a vevőben is bizalmatlanságot ébreszthet.

Cukrászdánk többéves tapasztalata az, hogy a jó minÅ‘séget még magasabb áron is könnyebb értékesíteni, de a fagyi árak így is csupán a szükséges mértékben változnak. A szakma művelÅ‘i körében azonban felmerül a kérdés, hogy ez az üdítÅ‘ csemege meddig állítható még úgy elÅ‘, hogy a belefektetett munkájuk értéke ne jelenjen meg az árban. Ennek ellenére hitvallásunk: Nasi az ár ellen!”