Lehetetlen helyzetbe kerülnek azok a vállalkozások, melyek valamely tagállam adóalanyától kizárólag e-mailben továbbított számlát kapnak. A probléma oka, a számla hitelességének megítélése és ehhez kapcsolódóan az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonhatóságának kérdése.
Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 175.§-a úgy rendelkezik, hogy számlát elektronikus úton kibocsátani, illetőleg ilyen alapon rendelkezésre álló számlára e törvényben szabályozott jogot alapítani, (például: adólevonás,) kizárólag abban az esetben lehet, ha a számla és az abban foglalt adattartalom sértetlensége és eredetiségének hitelessége biztosított.
Az adólevonásra jogosító számla hitelességének biztosítása alapvetően kétféle módon érhető el:
1.) a papíralapú számla eredeti példányának átadásával, vagy
2.) a szabályoknak megfelelő módon kibocsátott elektronikus számla megküldésével. (Lásd még a 24/1995. (IX.22.) PM rendeletet!)
A közösségi adóalanytól e-mailben kapott számla – abban az esetben, ha nem küldik el postán az eredeti példányt, – (ún. webes számla) egyik módszernek sem felel meg még akkor sem, ha tartalmazza a közösségi adószámokat.
A hitelességi követelménynek való megfelelés érdekében az elektronikus úton kibocsátott számlát
a) az elektronikus aláírásról szóló törvény rendelkezései szerinti, legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással és minősített szolgáltató által kibocsátott időbélyegzővel kell ellátni; vagy
b) az elektronikus adatcsere-rendszerben (EDI) elektronikus adatként kell létrehozni és továbbítani.
Az EDI rendszer alkalmazásának feltétele, hogy a számlakibocsátásra kötelezett és a termék beszerzője, illetve szolgáltatás igénybevevője (tehát a két adóalany) előzetesen és írásban megállapodjon az EDI alkalmazásáról és használatáról. Ilyenkor a számlakibocsátásra kötelezett köteles gondoskodni arról is, hogy havi rendszerességgel az adott hónapban kibocsátott számlákról papíron, kiegészítő összesítő jelentés készüljön, és azt a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője megkapja.
Példaként vegyünk egy áfa-alany vállalkozót, aki egy másik közösségi tagállamból szolgáltatást vesz igénybe. Mindketten rendelkeznek közösségi adószámmal. A vásárolt szolgáltatás után az általános szabályok szerint a magyar adóalanynak kell 25%-os általános forgalmi adót fizetnie, mert az áfa-törvény 37.§-a szerint, adóalany részére nyújtott szolgáltatások esetében a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője (vásárlója, vevője,) gazdasági céllal letelepedett, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van.
A belföldi adóalany megkapja a webes számlát, amelyen a közösségi adóalany még – szabályosan – utal is arra, hogy az áfát a vevő fizeti. Eddig rendben is vagyunk.
A magyar adóalany az 1065. számú bevallásának 17. sorában szerepelteti az áfa-törvény 37. § (1) bekezdése alapján belföldi teljesítési helyű szolgáltatásoknak az ellenértékét és a fizetendő áfa összegét, azon igénybevett szolgáltatások esetén, ahol a szolgáltatás nyújtója olyan, a Közösség más tagállamában adószámmal rendelkező adóalany, amely belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, és székhellyel, illetve teljesítéssel közvetlenül érintett telephellyel belföldön nem rendelkezik. Ezek azok a szolgáltatások, amelyek után az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelő, igénybevevő belföldi adóalany köteles fizetni. Az adott adó-elszámolási időszakra – negyedévre/hónapra – vonatkozó ellenérték adatnak meg kell egyeznie a 10A60. számú Összesítő nyilatkozat 04-es lapján közölt összesített adattal.
Az áfa alanyának az adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkoznia kell arról, hogy az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. Kereskedelmi kapcsolat: a termékbeszerzés és értékesítés – ideértve az áfa-törvény szerinti adómentes termékimportot megalapozó Közösségen belüli adómentes termékértékesítést is, – valamint a szolgáltatásnyújtás és a szolgáltatás-igénybevétel.
Az adózás rendjéről szóló törvény 2010. január 1-jétől hatályos 8. számú melléklete alapján, az összesítő nyilatkozatot az adóalanyoknak a közösségi kereskedelemről kell benyújtaniuk, tehát a korábbi évekhez képest a nyomtatvány adattartalma kibővült a közösségen belüli szolgáltatásnyújtás (10A60-03 lap) és a közösségen belüli szolgáltatás igénybevétel (10A60-04 lap) adataival.
A példánk szerinti, közösségi adószámmal rendelkező belföldi adóalany egy angliai adóalanytól vesz igénybe szolgáltatást, amelyről a számlát e-mailban kapja meg, havonta egyszer. Fizetni kártyával fizet az interneten keresztül. Papíralapú eredeti számlát nem kap. A kérdés az, hogy levonhatja-e az általa felszámított adót.
Az áfa-törvény az adólevonási jog keletkezését, főszabályként az adófizetési kötelezettség keletkezéséhez – az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adó megállapításának időpontjához köti. Abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – adóalanyi minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, illetve ahhoz egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet a szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított.
Az adólevonás tárgyi feltétele az ügyletet tartalmazó hiteles számla.
Az Európai Unió Tanácsának 2006/112/EK irányelve (a hozzáadott értékadóra vonatkozó rendelkezés) 233. cikke szerint, a tagállamok elfogadják az elektronikus úton küldött vagy rendelkezésre bocsátott számlákat, feltéve, hogy azok eredetének hitelessége és tartalmuk sértetlensége a következő módon biztosított:
a) az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről szóló, 1999. december 13-i 1999/93/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 2. cikkének 2. pontja értelmében fokozott biztonságú elektronikus aláírással;
b) az elektronikus adatcsere jogi vonatkozásairól szóló, 1994. október 19-i 1994/820/EK bizottsági ajánlás (2) 2. cikkében meghatározott elektronikus adatcsere (EDI) révén, ha a cserére vonatkozó megállapodás előírja az eredet hitelességét és az adatok sértetlenségét biztosító eljárások alkalmazását.
Ez a szabályozás megegyezik a magyar áfa-törvényben leírtakkal.
A Héa irányelv szerint, a számlákat azonban elektronikus úton is el lehet küldeni vagy rendelkezésre lehet bocsátani más módon, amennyiben azt az érintett tagállam vagy tagállamok elfogadják. Nálunk nincs ilyen kivételes külön szabály, mert a Héa-irányelv alaprendelkezéseit vettük át. Az áfa-csalások most még nem teszik lehetővé az enyhítést.
A tagállamok az „a” pontban foglaltak céljából előírhatják, hogy a fokozott biztonságú elektronikus aláírás a 1999/93/EK irányelv 2. cikkének 6. és 10. pontja értelmében minősített tanúsítványon alapuljon, és biztonságos aláírás-létrehozó eszközzel készüljön.
A „b” pont alkalmazásában a tagállamok – az általuk meghatározott feltételekre is figyelemmel – papíron kiállított, kiegészítő összefoglaló dokumentum megküldését is megkövetelhetik. Nálunk az áfa-törvény ezt megteszi.
Az általános forgalmi adóról szóló törvény 168.§-ának (3) bekezdése értelmében, a Közösség más tagállamában – tehát nem belföldön – nyilvántartásba vett adóalany esetében, számlának minősül a termék értékesítésének, szolgáltatás nyújtásának teljesítését tanúsító olyan okirat is, amely a Közösség azon tagállamában, ahol őt adóalanyként nyilvántartásba vették, tartalmában megfelel – e tagállam joga szerint – a Héa irányelv 226-231. és 238-240. cikkeinek.
A Héa irányelv 226. cikkében a számla tartalmának meghatározása rendkívül hasonló az általános forgalmi adóról szóló törvényünk rendelkezéseihez.
Ezeket a szabályokat csak nagyjából tartják be a közösségi számlákon. Megjegyzem, hogy a harmadik országból befogadott számlák adattartalma ennél jóval szerényebb. Például sorszám nincs, legfeljebb a megrendelés száma. Amerikából jönnek a leghiányosabb számlák e-mailben.
Ilyen körülmények között, valamint arra való tekintettel, hogy a világ több országában működő nagy cégek küldik e-mailben – az elektronikusan nem hitelesített – számlájukat, nagyon fontos és sürgős lenne a pénzügyi kormányzat és az állami adóhatóság állásfoglalását olvasni abban a kérdésben, hogy ezeknek a számláknak az általunk felszámított áfája levonásba helyezhető-e, vagy sem. A szabályok ismeretében kockázatos a levonásuk.
Kovácsné Álmosdy Judit
