Magyarországon ez a fajta szabadság még kevésbé elterjedt – és sokszor a munkavállalók egyéni kezdeményezésére jön létre. Például az egyik jól ismert hazai multinál egy vezető pozícióban lévő kolléga teljesen egyedi módon 8 hónappal előtte bejelentette igényét egy jól megtervezett 15 hónapos sabbaticalra. Bár a cégnél erre nem volt precedens, de néhány megbeszélést követően főnöke úgy vélte, hogy bár elveszítik a munkatársat 15 hónapra, de a karrierje még 25 év vagy több is lehet a cégnél, így közös megegyezéssel kiadta a sabbaticalt. Hasonló „karrierstopról” találhatunk egy példát a film és reklámipar területéről, ahol 10 év munkaviszony után született meg az igény, melyet el is fogadott a vezetés.
A sabbaticalal kapcsolatban Magyarországon külön jogszabályok sem a munkáltatóra, sem a munkavállalóra nem vonatkoznak. Közös megegyezéssel bármikor kezdeményezhető ilyen szabadság, azonban ezt körültekintő felkészülés kell megelőzze, hogy mindkét fél számára zökkenőmentes legyen a változás.
Azonban értelemszerűen felmerülhet a kérdés, hogy adott esetben ki fogja elvégezni a megújulási szabadságon lévő kolléga munkáját?
A kulcsemberek átmeneti pótlására a cégek döntő többségben interim menedzsert bíznak meg. Az interim határozott időre, határozott feladatra szerződő vezető, illetve speciális szakember, aki nem törekszik arra, hogy állandó munkaszerződést kapjon a megbízótól, így nem jelent veszélyt a távozó kulcsemberre. Sőt, sok esetben a helyettesítő kiválasztásának aktív résztvevője a sabbaticalt megkezdő felsővezető, így lehetősége van arra, hogy személyesen is megbizonyosodhasson az interim alkalmasságáról és teljes nyugalommal kezdje meg pihenését.
Egy ismert nagyvállalat elsőszámú vezetőjének tollából:
„Kiszámoltam, hogyha kivennék egy fizetés nélküli hónapot, hogy a családommal legyek, akkor körülbelül a fizetésem 8%-át veszíteném el. Ezután átgondoltam, hogy mennyivel csökkenne az életszínvonalam, ha ebben az évben 8%-kal kevesebbet keresnék… és rá kellett jönnöm, hogy valójában alig érezném meg ezt a bevételkiesést. Viszont ha egy hónapot csak a családommal lehetnék, nemcsak rendesen kipihenném magam és feltöltődnék, de egy csomó más dolgot is megtehetnénk, amit eddig nem tettünk meg idő híján. Ezután egyértelmű volt számomra a döntés.”
