Száznegyven éve, 1872. október 3-án nyílt meg a magyar főváros egyik legszebb, legpatinásabb épülete, az Erzsébet Királyné Szálloda. A kiegyezés után a főváros rohamos fejlődésnek indult, igazi világvárossá vált. Egyre-másra nyíltak az éttermek és vendéglők, amelyek közül mindenki megtalálhatta az igényének és a pénztárcájának megfelelőt. Az újonnan épült belvárosi szállodák közül az egyik legkedveltebb volt a Károlyi Mihály utcában létesített Erzsébet szálló.
A névhasználatra Ferenc József Magyarországon rendkívül népszerű feleségétől, Erzsébet királynétól személyesen kaptak engedélyt. A szálloda felavatására 1872. október 3-án került sor, alig néhány hónappal azelőtt, hogy 1873. január 1-jén Pest, Buda és Óbuda hivatalosan is egyesült Budapest néven. A Schmidt testvérek által épített hotelról a korabeli Fővárosi Lapok azt írta, hogy „Berendezése ízléses és célszerű leend, kávéház is lesz benne, s miután a belváros e táján egyetlen szálloda sincs, valószínűleg jövedelmezőbb üzlet leend.” Az Egyetem utcai épületben már az akkoriban igen modernnek számító villanyvilágítás, központi fűtés és személyfelvonó várta a vendégeket – igaz, utóbbi csak felfelé közlekedett. A ház töretlen népszerűségnek örvendett, itt szállt meg többek között Mikszáth Kálmán is a nászútja alkalmával.
A szálló ingatlanát hamarosan a vendéglátós-dinasztia alapítója, Gundel János vásárolta meg. Az ő neve garancia volt arra, hogy a mindenkori bérlő megfelelő színvonalon látja el az ételre, italra, szállásra vágyó vendégeket. A hotel aranykora a Szabó család, de különösen Szabó Imre nevéhez fűződött, aki 1908-ban vette át a bérletet, és korszerűsítette az épületet. Egy újabb, hatemeletes szárnyat, az úgynevezett Szabó szállót építette, a pincében sörözőt nyitott, amely az első világháború után átalakítva János Vitéz Sörözőként működött. A két világháború közötti időben híresek voltak a pince vendégei kívánságára készített bor- és sörkorcsolyák is.
/MH/
