Turizmusfejlesztési Stratégia – a szállodások véleménye

0
20

Az MSZÉSZ összességében egyet ért a Turizmusfejlesztési Stratégiában megfogalmazottakkal, az új stratégia főbb megállapításaival, a kitűzött célokkal – bár közöttük van, amit  túldimenzionáltnak tart – , s örömét fejezi ki, hogy  ebbe az anyagba beépítették számos észrevételét és javaslatát, melyeket a 2005-2013-ra kidolgozott stratégia végrehajtásával kapcsolatban 2011 márciusában tett, se egyéb szakmai állásfoglalásaiban 2010-2011-ben megfogalmazott.

{module 221}

Fentiek mellett a Turizmusfejlesztési Stratégiával kapcsolatban – különös tekintettel a hazai szállodaipar érdekeire – az alábbi észrevételeket, javaslatokat tesszük: 

Nem egészen értjük, hogy a 4.1.2. fejezet b. és  e. pontjában a szakmai szervezetek tevékenységével kapcsolatban megfogalmazott kritikának mi a szerepe az „Új Turizmusfejlesztési stratégiában”, de azt az MSZÉSZ nem is tekinti magára érvényesnek.

A 2006-2013 közötti időszakra vonatkozó Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégia megvalósítása eredményeinek értékelésénél használt indikátorok közül – a 2003-2009 évek teljesítményét bemutatására – kimaradt több, melyek nélkül a helyzetértékelés nem a valós képest mutatja. Így pl.  a szállodai átlagár és REVPAR mutatójának változása stb. Ezen a mutatószámok alakulása – melyeknél számításba  kell venni az időközben bekövetkezett inflációt is – kifejezi turizmusunk, az abban dolgozó vállalkozások súlyos nehézségeit. A reális helyzetértékeléshez ezek figyelembe vétele is nélkülözhetetlen.

A keresleti trendek alakulásának ábrázolásánál – ugyancsak a reális helyzetértékelés érdekében – mikor bemutatják, hogy a belföldi vendégek fajlagos költése 2004-2010 között 28.1 %-kal emelkedett, akkor látjuk a valós helyzetet, ha az is bemutatásra kerül, mennyi volt ebben az időszakban az infláció. Hasonlóképpen nem elég bemutatni, hogy a kereskedelmi szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák száma – minimális mértékben – o.7 %-kal bővült fenti időszakban, mellé kell azt is tenni, hogyan alakult a kereskedelmi szálláshelyek, s azokon belül – turizmusunk szempontjából meghatározó – szállodák kapacitása. Ugyanis többek között a kínálat keresletet meghaladó bővülése okozza azok kihasználtságának nagymértékű romlását. Ugyanez vonatkozik a szállodák árbevétele alakulásának bemutatására. Ennél is figyelembe kell venni a kapacitás – szobaszám – bővülést, s az inflációt az eredmények reális értékelése érdekében.

Amikor Budapest fürdőváros jellegéről beszélünk, akkor értelemszerűen a meglévő, részben felújított, történelmi fürdőkre gondolunk. Ezek valós értékeink, melyeknek minél jobb hasznosítása szükséges. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy Budapesten 2011-ben összesen 3 gyógy szálloda található, / a 2 margitszigeti szálloda és a hotel Hélia /, a meglevő méltán híres gyógyfürdőink mellett nincsenek szállodák, s az esetleg reumatológiai kezelést igénybe venni szándékozó vendégek számára a napi közlekedés a szálloda és a fürdő között nem teszi azokat vonzóvá. Emellett nem állnak rendelkezésre pontos adatok a ténylegesen gyógyászati motivációval Budapestre érkező vendégek számáról, az általuk keresett gyógykezelésekről stb. Ezek pontos ismeretére lenne szükséges a Budapesten kialakítandó stratégia megalapozott elkészítéséhez.

A SWOT analízis esetében az egész ország, s minden szegmens együttes értékelése helyett javasoljuk külön – külön SWOT analízist elkészíteni turizmusunk legfontosabb szegmenseire: a gyógy és wellness, a MICE és a szabadidős vendégekre.
Messzemenően egyet értünk a 7.1.2. pontban megfogalmazottakkal a „Turizmushoz kapcsolódó adózási jogszabályok révén vállalkozásbarát közgazdasági környezet” kialakításának szükségességével. Csupán a teljesség igénye miatt hívjuk fel arra a figyelmet, hogy még a szomszédos, Magyarország turizmusa számára az egyik legjelentősebb versenytársat jelentő Ausztriában is 9 % a szobakiadást terhelő ÁFA, ami a hazainak az 50 %-a. Emellett Európa minden turisztikailag meghatározó országában – ahol ugyancsak a vállalkozások fenntartható működésének megtartása, erősítése, a kis és középvállalkozások versenyképességének javítása, a munkahelyteremtés a cél – a szobakiadás és vendéglátás ÁFA-ja 10 % körüli szinten van.

Nem értünk egyet azzal, hogy a „Jövőkép” kizárólag az egészségturizmusra határozza meg a célkitűzést, nevezetesen azt, hogy „2020-ra Magyarország Európa legnépszerűbb egészségturisztikai desztinációja legyen”. A jövőkép megfogalmazásánál nem foglalkoznak turizmusunk olyan fontos ágaival, mint a MICE, az üdülés, a városlátogatás stb.Nem érezzük reálisnak azt a célkitűzést, hogy „2020-ra Magyarország Európa legnépszerűbb egészségturisztikai desztinációja legyen”. Bár azt elérni hasznos lenne, de ezt nem támasztja alá sem gyógyhelyeink összképe, sem a magyar egészségügy állapota, hírneve – s itt nem orvosaink szakmai felkészültségéről van szó – , sem gyógy szállodáink technikai, szolgáltatási színvonala. Ez utóbbi az elmúlt években – főleg a romló jövedelmezőség miatt bekövetkezett kényszertakarékosság okozta – minőségromlás és fejlesztések elmaradásának a következménye. Mindezek komplex fejlesztésére lenne szükség. Ugyanakkor felmerül az a kérdés is, miként lehet egyáltalán mérni, hogy a „legnépszerűbb desztináció” leszünk.

A Turizmusfejlesztési koncepció célrendszerénél, annak 3. pontjánál, mely a „fenntarthatósággal” foglalkozik, javasoljuk bevenni a „pénzügyi fenntarthatóságot”. Arról van szó, hogy bármely vállalkozás akkor tud a „társadalmi felelősségvállalásra”, a „környezetvédelemre” figyelmet fordítani, ha hosszútávon biztosított megfelelő jövedelemtermelő képessége. Ehhez viszont a versenyképes termék, szolgáltatás és menedzsment mellett szükség van a kiszámítható, a vállalkozások számára megfelelő jogi és adózási környezetre egyebek mellett.

A termék specifikus célok között az „Egészségturizmus” fejezethez a következő megjegyzéseket tesszük:

  • Nem állnak rendelkezésre pontos adatok a szállodákban megszálló gyógy vendégekről, azok számáról, igényeiről stb. Nyilvánvaló, hogy a gyógy szállodákban lakó vendégeknek csak egy része érkezik gyógykezelési céllal, s hasonlóképpen a wellness hotelekben lakó vendégeknek is csak egy része lakik ott egészségmegőrzés miatt. Arról sincsenek pontos adatok, hogy a fogászati kezelésre érkezők mennyiben vesznek igénybe kereskedelmi szálláshelyet, szállodát, átlagosan meddig tartózkodnak, mennyit költenek. Az egészségturizmus reális fejlesztési koncepciójának kidolgozásához a keresletnek és kínálatnak kutatásokon, felméréseken alapuló pontos adatok szükségesek.
  • Meglevő gyógy szállodáink döntően gyógyvizeken alapuló kezeléseket kínálnak vendégeiknek. Az ezek iránti kereslet az elmúlt években csökkent, ami alacsonyabb szobafoglaltságban, csökkenő átlagárakban, romló jövedelmezőségben mutatkozott meg. Emiatt ezekben a szállodákban elmaradtak a szükséges fejlesztések, ma már a hazai gyógy szállodák jelentős része színvonalban elmarad a szükségestől, a nemzetközi elvárásoktól.  Kívánatos lenne a meglevő gyógy szállodák specializációjának, korszerűsítésének, felújításának állami eszközökkel való támogatása. Nem mennyiségi, hanem minőségi fejlesztésük szükséges.
  • Az  anyag 7.5.1.1.1. pontjában a fogászati turizmus kapcsán arról írnak, hogy a ”piacvezető pozíció őrzése érdekében a fejlesztésekre lenne szükség, ami a korábban a beruházásaikat hitelből finanszírozó rendelők részére a gazdasági válság miatt nehézségeket okoz.” Arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ez a szállodák esetében hatványozottan igaz, különösen mivel ezeknél lényegesebb nagyobb tőkebefektetésekre, nagyobb hitelfelvételekre volt szükség. Ezt mutatja egyébként a szállodák esetében 2009-2011 között megindult nagy számú csőd és felszámolási eljárás.
  • A gyógy vízen alapuló kezeléseket nyújtó gyógy szállodáink nemzetközi piacképességét javítaná, ha rendelkezésre állnának meggyőző balneológiai kutatások, felmérések, melyek igazolják gyógy vizeink gyógyító hatását. Különösen a külföldi piacok megnyerése érdekében lenne ez fontos.
  • A jelenlegi gyógy szállodák kevéssé alkalmasak olyan orvosi szolgáltatások nyújtásának befogadására, melyek már „kórházszerű kezelést, ellátást” jelentenek. Ez annál is inkább nehézséget jelent, mert gyógy szállodáinkban a vendégkör jelentős része más motivációval – wellness, rendezvény, stb. – tartózkodik a szállodában, akiket a nyilvánvalóan beteg vendégek jelenléte zavar. Ebből következik, hogy komolyabb orvosi kezelésre – műtétekre stb. – érkező vendégek esetében vagy a jelenlegi egyes gyógy szállodák jelentős átalakítására lenne szükség – amire komoly állami támogatás nélkül  nincs esély – , vagy új,  a speciális igényeket kielégítő „szálloda – klinikák” építésére van szükség. Ezek viszont más típusú vendéget kevésbé fognak tudni fogadni.
  • Az egészségturizmus megfelelő minőségének kialakítására szükséges a gyógy és wellness szállodák minősítésének ismételt bevezetése. Az utóbbiak követelményrendszerét az MSZÉSZ kidolgozta, s a Hotelstars minősítésre jelentkező szállodák részére ezt el tudja végezni.

Javasoljuk, hogy az egészségturizmus fejlesztési stratégiájának kidolgozása mellett külön részletes stratégia kerüljön kidolgozásra Budapestre és Balatonra, két legfontosabb turisztikai desztinációnkra vonatkozóan is.

Az új turizmusfejlesztési stratégia megvalósításának mérésére javasoljuk egy – a korábbiakhoz hasonló – indikátor rendszer bevezetését. 

Budapest, 2011. június

Magyar Szálloda és Éttermi Szövetség

{module 221}