Diós sajt, csülkös lecsó Kisteleken

Többszáz adag fÅ‘tt étel, sajtkülönlegességek, must, pálinka és forralt bor – Å‘szi hangulatú gasztronómiai fesztivált rendeztek Kisteleken.

 

Igazi őszi hangulatban rendezték meg a XII. Sajt-és Gasztronómiai fesztivált Kisteleken – és erről nem csupán a hirtelen jött hideg, de még mindig napos időjárás gondoskodott. A Szent István téren színes zöldségekből összeállított kompozíciók fogadták a látogatókat, a járdaszegélyek mentén hatalmas tököket láttunk, és óriási halomba hordott kukoricaszárat. A rotyogó ételek mellett egy szőlőprés is helyet kapott – egész nap nagy munkában volt. – Adjon a kislánynak is egy pohárral – kiáltott oda egy férfi társának és már a kezemben is volt a frissen készült must. Kicsivel arrébb felnőtt változatáért, a forralt borért álltak sorba többen, de a pálinkakóstoló is sokakat vonzott.

A kisteleki gasztronómiai fesztivál sajátossága, hogy az ebédidőben itt készülő ételeket ingyen osztják szét a vendégek között. Az alapanyagok árát az önkormányzat állja, a szakácsok pedig lelkesedésből főzőcskéznek. Rácz László például háromszáz óriáspalacsintát sütött. Arany diplomás amatőr királyi szakács – állt ruháján. Mivel lehet kiérdemelni ezt az előkelő minősítést? – Iskolai végzettség nélkül, amit pótol 35 év gyakorlat – adta meg a választ a férfi, aki már hat éve jár Szatymazról a rendezvényre.
A városvédők csapata szilvás gombócot készített – hagyományőrző módon, kézzel gyúrva, fával fűtött tűzhelyen – az érdeklődők szeme láttára. Volt is nagy sikere: a 600 gombócot csak elkészíteni volt munkás, eltüntetni mindenkinek nagyon gyorsan sikerült az adagját.

– Mintha én csináltam volna, Sanyikám – veregette meg a Kisteleki Kertbarát Kör elnökének vállát egy középkorú hölgy, miután belekóstolt a bográcsban főtt lecsóba. Tarkó Sándor és csapata nagyjából 250 adagot készített – felét darált hússal, másik felét kolbásszal, oldalassal és csülökkel. Az önkormányzat csapatánál pedig húsos káposzta rotyogott. Némi fejszámolás után annyiban maradtak: kétszázan biztosan jól laknak belőle.

A fesztivál kiállítói méhészeti-és hústermékeket, szörpöket, lekvárokat, grillázst is hoztak, de a művelődési központban a sajtoké volt a főszerep. A helyi sajtgyár mellett több kisvállalkozás is bemutatkozott házi készítésű termékeivel. A legtöbb helyen kóstolásra is volt lehetőség, így hamar kiderült: a Trappistán túl is van élet – illetve sajt. Más kérdés, kinek mi áll közel a szívéhez: a még viszonylag hagyományosnak mondható zöldfűszeres vagy paprikás, netán a diós, olívás vagy az aszalt gyümölcsös.