Rénszarvas százhúszas tempóban

0
8

A népek közötti különbségek a fehér asztalnál kezdődnek. Pár évvel ezelőtt, Norvégiában járva, ottani idegenvezetőnk döbbenten vette tudomásul, hogy a hazájába látogató olasz turistacsoport tagjai nem Bergen múzeumait száguldozták végig délidőben, hanem beültek egy halvendéglőbe.

 

{module 221}

Mit beültek! Órákig ott tanyáztak, végigették az étlapot, s a tüzes – persze nem norvég, ellenben méregdrága – borból is jócskán fogyasztottak. A hölgy úgy nézett a gondjaira bízott olaszokra, mint a barbárokra. Azok viszont sehogy sem értették, miért rendelt idegenvezetőjük szendvicset, amikor jobbnál jobb fogások között válogathatna.

– Az az idő rég elmúlt, amikor egy norvég csak azért tért be egy étterembe, hogy éhségét csillapítsa –mondja Karlsen Csonka Viktória. Norvég feleségként van némi rálátása az északi népek étkezési szokásaira. Férje, Ronny pedig szakmabelinek számít, hiszen Norvégiában éttermet vezetett. Az éttermi kultúra jó ideje meghódította Norvégiát, s nincs ez másként a többi skandináv országban sem. Errefelé azt tartják, hogy a világ egyik legjobb étterme Dániában van, ahol nem mellékesen tíz Michelin-csillagos éttermet találni, de Norvégiában és Svédországban is van belőlük öt – meséli Viktória.

A skandinávok nem levessel, hanem többnyire hideg előétellel indítják a főétkezést. Az egyik legismertebb előétel a „smorbrod”, amit a dánok szerényen vajas kenyérnek hívnak és jó nagy adagban mérnek, a norvégok viszont kis falatkákat készítenek belőlük. Úgy hírlik, ez az előétel Svédországban egy komplett vacsorának beillik, minthogy rák és kagylófélék, húsok, szárnyasok, halak, valamint lágy sajtok kerülnek rá. Levest a skandinávok ritkán fogyasztanak, de ha mégis, a sörleves, a káposztalevesek és a savanykás ízű hallevesek közül lehet választani.

A húsoknál bontakozik ki igazán a skandináv konyha sokfélesége – meséli tovább Viktória –, hogy aztán a halakkal érje el a fortissimót. Húsból szinte mindenfélét használnak, a sertéstől a marhán és a bárányon át a rénszarvasig, de szívesen eszik a fajdot, a jávorszarvast, a medvét, az őzet és a nyúlat is. Ezekből olykor fasírtot, vagy húsgombócot – olyat, mint amilyet nálunk az IKEA-ban lehet kapni –, párolt és sült ételeket készítenek. Csupán a rénszarvashúsból több száz receptjük van.

A halételek felsorolása reménytelen vállalkozás lenne, Viktória is csak néhányat említ, amelyekből viszont több százféle ételt készítenek: vörös pisztráng, lazac, hering, angolna, vándor muréna, sügér, csuka, s persze a tengeri halak garmadája. A norvégok halfogyasztása messze felülmúlja még az egyébként sok halat fogyasztó többi skandináv népekét is. A máshol különleges halféleségek a norvég konyha mindennapi fogásai között szerepelnek.

A svédeknek van egy ínyencségük, a Rakkret, de nagyon helybélinek kell lenni, hogy valaki azt jó étvággyal elfogyassza. A Rakkretet ugyanis kéthárom hónapig üvegedényben érlelik, mialatt különleges ízt, s persze „illatot” kap. Különcségben a norvégok sem akarnak lemaradni: egyik halételük a Lutefi sk, amit még a norvég feleség, Viktória sem volt hajlandó megkóstolni. A jobbára karácsonyra készülő ínyencséghez a halat kémiai eljárással, lúgos vegyszerekkel érlelik.

Az éttermi kultúra skandináv konjunktúrájáról annyit, hogy a szakácsszakma egyre népszerűbb errefelé, a legjobbak – Eivind Hellstrom, Terje Naes, Tond Moi – pedig a rock sztárjaival vetélkednek ismertségben. Más tészta persze az otthoni konyha. A skandináv országokban zordak az éghajlati körülmények, rövid a vegetációs idő, de hála a globalizációnak, a legtöbb helyen friss zöldségek és gyümölcsök is kaphatók. A norvég zöldségesnél még a Nyugat-Európában fehér hollónak számító magyar zöldpaprika –mármint a fehér – is beszerezhető, tököt azonban hiába is keresnénk. Ezzel együtt sok a kész- vagy félkész, előfőzött étel. A legtöbb bevásárlóközpontban hentesrészleget ne keressünk, a húsokat a hűtőpulton előre csomagoltan találjuk. A húsok mellé szinte kötelező jelleggel mártásokat használnak, persze azokat is zacskóban kapni.

A skandinávok között alighanem a svédek a leginkább édesszájúak, ők többnyire süteménnyel fejezik be a főétkezést. A többiek desszertként inkább pudingot, krémeket, fagylaltot fogyasztanak. Dániában viszont sajttal koronázzák meg az étkezést.

 

Seres Attila/nol

{module 221}