Sokakat foglalkoztat, sokan szeretnék, hogy a vendéglátósok terheinek enyhítésére az adminisztráció átláthatóságának könnyítésére néhány országhoz hasonlóan vezessék be Magyarországon is a vendéglátás egyes üzlettípusainak átalányadózását. Erről tárgyalt az Országgyűlés Sport és turizmusbizottsága június eleji ülésén, amelyhez a Nemzetgazdasági Minisztérium készített háttértanulmányt.
Az alábbiakban olvashatják a tanulmány teljes szövegét.
Az átalányadózás előnyei és hátrányai
Az átalányadózás előnye annak egyszerű adminisztrálhatósága, illetve hogy bizonyos feltételek fennállása esetén hozzájárulhat a gazdaság fehéredéséhez. Hátránya ugyanakkor, hogy nem teszi lehetővé a vállalkozások számára a tényleges költségek elismertetését, így a foglalkoztatással, beruházásokkal kapcsolatos költségeket sem, így kifejezetten hátrányos az érintett vállalatok foglalkoztatást bővítő szerepe és fejlődése, növekedése szempontjából. További hátrány, hogy az elismert költségek arányának adminisztratív úton való meghatározása számos nem kívánt torzítást eredményezhet.
Az átalányadózás abban az esetben tekinthető a gazdaság kifehérítése irányába tett lépésnek, ha az kikerülhetetlen, azaz bizonyos nagyságig egy adott ágazatban – gazdálkodási formára tekintet nélkül – kötelező és az alkalmazott módszernek megfelelő ellenőrzési kapacitás rendelkezésre áll. Megjegyzendő, hogy a naturális mutatókhoz kötés a jövedelemadóztatás szemszögéből azt is jelentené, hogy az adóztató állam még a bevételek alakulásának megismeréséről is lemond, közömbösnek tekintve azt az adóztatás szempontjából (a bevételből kiinduló átalányadózás esetében „csak” a tényleges jövedelemi viszonyok alakulásának megismerése forog kockán). A kifehérítés ilyen összefüggésben azt jelenti, hogy az adófizetés elkerülhetetlenné válik, és némely korábban alkalmazott adókikerülési módszer feleslegessé válik (pl. az átalányadózó nem vásárol számlát az adóalapja „elköltségelése” érdekében).
Az adófizetés elkerülhetetlensége azt is jelenti, hogy akkor is kell adót fizetni, amikor veszteséges a vállalkozás (hosszabb távon lehet kiegyenlítődés, mert azokban az években is csak a normál mértékű adót kell fizetni, amelyekben kiemelkedő volt az eredményesség).
A gazdaság feketedésének irányába hat ugyanakkor, hogy a vállalkozásnak a tényleges beszerzéseiről sem áll érdekében számlát kérni, mert azt egyébként sem számolhatja el.
Az átalányadózás viszonya a kisvállalkozások tervezett adóztatásához
A Széll Kálmán terv 2.0-ban foglaltak szerint célunk, hogy ne csupán egyes elkülönült csoportok, szektorok számára nyújtsunk kedvezőbb megoldást, hanem a kisvállalkozók számára általánosan, egy a jelenleginél egyszerűbb adózási keretrendszer kerüljön kialakításra, amely egyúttal ösztönzi a vállalkozások növekedését is. Ennek érdekében a Kormány tervei között szerepel egy pénzforgalmi szemléletű, reáltevékenység alapú adózás bevezetése a mikro- és kisvállalkozások számára. A tervezett egyszerűsítés lényegi eleme, hogy az adóalap meghatározásához nem szükséges bonyolult eredmény-kimutatás, csupán a bevételek és kiadások nyilvántartása. A pénzforgalmi nyereségadózás – azon túl, hogy nagymértékben csökkenti az adminisztrációs terheket – rendkívül kedvező a növekvő vállalkozások számára, mivel a vállalkozás fejlesztése érdekében visszaforgatott jövedelem csökkenti az adóalapot. A szabályozás kialakításánál fontos szempont lesz az is, hogy a kialakítandó rendszer ne rójon aránytalan terheket a vállalkozókra a növekvő vállalkozásokra jellemző tevékenységek – így beruházás és alkalmazottak felvétele – esetén.
Átalányadózás alkalmazhatósága a jövedelemi adók esetében
A hazai jövedelemadóztatás gyakorlatában átalányadózás kizárólag a személyi jövedelemadózásban alkalmazott. Az átalányadózás döntően a bevételből kiindulva diktált – 40 és 94 százalék közé eső – költséghányad levonásával állapítja meg a jövedelmet, amely az összevont adóalap részeként adózik. Az egyéni vállalkozók átalányadózásának szabályait az Szja tv. 50-56. §-ai határozzák meg. A vendéglátó üzletet működtető egyéni vállalkozó évi 100 millió forint bevételig alkalmazhatja az átalányadózást, 80 százalékos költséghányad mellett. Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó tehát köteles a bevételeit folyamatosan nyilvántartani. Tételesen felmerült, igazolt költségei helyett azonban a százalékosan meghatározott költséghányadot vonhatja le, vendéglátó üzletet működtető vállalkozás esetén az említett 80 százalékot. A bevétel fennmaradó 20 százaléka után az egyéni vállalkozó köteles a személyi jövedelemadót megfizetni.
Kizárólag a fizető vendéglátó tevékenységet nem egyéni vállalkozóként folytató magánszemélyek tételes átalányadója kapcsolódik naturális mutatóhoz – a kiadott szobák számához. Ebben az esetben az adó mértéke szobánként évi 32 ezer forint (Szja tv. 57/A §). Bevételi nyilvántartást nem igénylő, tételes típusú átalányadózás szélesebb körbe történő alkalmazása a személyi jövedelemadó rendszerében ugyan elképzelhető lenne, de az komoly visszaélésekre adna lehetőséget, ezért azt nem támogatjuk.
A jövedelemadózatás esetén nem állítható megalapozottan, hogy a tevékenység valamely naturális mutatójához, mutatóihoz kapcsolt adótétellel helyesebben lehetne közelíteni egy vállalkozás valós jövedelmezőségét, mint a bevételből kiinduló átalányadóztatás módszerével. Kétségesnek tekinthető az a megállapítás is, hogy a naturális mutatókhoz kapcsolt átalányadózás egyszerűbb lehetne, hiszen a bevételből kiinduló módszer önmagában is rendkívül egyszerű. A naturális mutatók alkalmazásának egyetlen előnye, hogy azok kevésbé manipulálhatóak és így az ellenőrzésük is egyszerűbb, mint a bevétel eltitkolás feltárása, bár ez utóbbinak is van kialakult módszertana.
A társasági adóalanyok körében az átalányadózás bevezetésének komoly akadályát képezi a Tanács 1978. július 25-i 78/660/EGK Negyedik Irányelve a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról. E jogszabály 1. cikke alapján a korlátolt felelősségű vállalkozások – Magyarországon a kft-k, rt-k – kötelesek a kettős könyvvitel szabályai szerint beszámolót készíteni. Ezen adóalanyok számára tehát nem képzelhető el olyan szabályozás, amely eltekint a bevételi nyilvántartás vezetésétől.
Átalányadózás alkalmazhatósága az áfa esetében
Ami a jövedelemadóztatás szempontjából bizonyos nagyságrendig tolerálható, az a forgalmi adóztatás szempontjából már más megítélés alá esik. Az erősen a bevételből kiinduló átalányadóztatás relatív igazát támasztja alá az a körülmény, hogy a forgalmi adóztatás nem mondhat le a bevételek megismeréséről. Erre EU-s irányelvi szabályok is kötelezik a tagállamokat.
Az áfa közösségi szinten történő harmonizáltsága okán az átalányadózás bevezetésére kizárólag a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK tanácsi irányelv (a továbbiakban: Áfa irányelv) ilyen tárgyú rendelkezése alapján, az abban foglalt feltételek mellett van lehetősége a tagállamoknak.
Az Áfa irányelv 281. cikke értelmében az a tagállam, amelyben a kisvállalkozások általános szabályok szerint történő adóztatása – azok tevékenysége vagy szerkezete miatt – nehézségekbe ütközik, az általa megállapított korlátozásokkal és feltételekkel, valamint az Európai Unió Bizottságával folytatott konzultációt követően egyszerűsített adómegállapítási és -beszedési szabályokat, különösen átalányadózási szabályokat, alkalmazhat az adó megállapítására és beszedésére, feltéve, hogy ez nem vezet adócsökkentéshez.
A fent idézett rendelkezés értelmében az átalányadózás bevezetésének lehetősége a kisvállalkozások tekintetében áll fönn, mértékét pedig szektoronként javasolt meghatározni, tekintettel arra a követelményre, hogy az intézkedés adócsökkentéshez nem vezethet. Ezen adózási módszer lényege a gyakorlatban, hogy az átalányadózás alá tartozó áfa alany által fizetendő áfa a bevételének meghatározott százaléka, ugyanakkor a beszerzéseihez kapcsolódóan adólevonási jog nem illeti meg.
Fontos kritérium, hogy az átalányadózás bevezetése nem járhat adóbevétel csökkenéssel. Ezen feltétel miatt az említett adózási technika semmiképp sem adócsökkentést, hanem inkább adminisztrációs könnyítést és kiszámíthatóságot jelent az adóalanyok számára, azáltal, hogy nem szükséges elkülöníteniük a levonható és a nem levonható áfát, valamint egyszerűen kiszámíthatóvá válik az adófizetési kötelezettségük mértéke.
Az Áfa irányelv által meghatározott másik fontos feltétel a Bizottsággal történő előzetes konzultációs kötelezettség. E konzultáció során kell igazolnia a tagállamnak a tervezett intézkedés az Áfa irányelvvel történő összhangjára vonatkozó érveit, különös tekintettel annak az alátámasztására, hogy az átalányadózás következtében az adóbevételek csökkenése nem következhet be.
Szabályozási szempontból az átalányadózás bevezetése az áfa vonatkozásában csak a fenti feltételek mellett lehetséges, a bevételek eltitkolásából származó adóbevétel-kiesés problémáját azonban ezen adózási mód sem képes megoldani. Emellett azonban az intézkedés egy újabb adóelkerülési csatornát nyithat meg: mivel átalányadózás mellett a költségszámlák áfa tartalma nem helyezhető levonásba, így az adott vállalkozás nem lesz érdekelt számlát kérni a beszerzéseiről, mivel azok áfa tartalma számára teherként jelentkezik. Ez az értékesítési láncban a számla nélküli kereskedelem további terjedésére ösztönöz. A nagyságrendek érzékeltetése végett: a vendéglátásban a 2011. évi áfa bevallások alapján 121 milliárd forintot tett ki a belföldi értékesítést terhelő áfa összege, míg a beszerzést terhelő áfa összege 97,9 milliárd forint volt. Ez utóbbi összeg volt tehát a költségszámlák áfa tartalma, ekkora összeget helyeztek levonásba a vendéglátással foglalkozó adózók 2011-ben.
Megjegyzendő ugyanakkor, hogy olyan a személyi jövedelemadót és az általános forgalmi adót is magába foglaló átalányrendszert, amely a bevételek nyilvántartását sem követeli meg az adóalanyoktól, nem tartok megvalósíthatónak. Az ilyen átfogó jellegű (tehát a személyi jövedelemadóra és az általános forgalmi adóra is vonatkozó) átalányrendszer ugyanis ellentétes lenne az Uniós szabályozással [lásd az Áfa irányelv 281. és 395. cikkében foglaltakat, melyek értelmében az adóbeszedés egyszerűsítését szolgáló intézkedések nem vezethetnek adócsökkentéshez és a végső fogyasztói szinten beszedett tagállami adóbevétel teljes összegét csak elhanyagolható mértékben befolyásolhatják]. Mind az általános forgalmi adóban az alanyi mentességre vonatkozó 5 millió forintos értékhatár, mind a személyi jövedelemadózás szempontjából fontos értékhatárok vizsgálata lehetetlenné válna a bevételek nyilvántartása nélkül. Ez azon túl, hogy súlyos visszaélésekhez vezetne, az Európai Unió elvárásainak sem felelne meg.
