a gondolattal, látszólag még butaságnak, erőltetett okfejtésnek is nevezhetnénk ami most következik.
A 60-as évek végén, a 70-es, 80-as években szállodában dolgoztam.
És volt egy rögeszmém.
Úgy éreztem, hogy reggel nyolckor, mikor bementem, akkor útlevél nélkül, de egy más világba érkeztem. Más volt a közeg, az elegancia és szó szerint más volt az illat. Konkrétan: jobb.
Mintha Nyugaton jártam volna.
Aztán délután ötkor a személyzeti portán blokkoltam és kiléptem a nagy szocialista valóságba, a Verseny Áruház legújabb ruhái jöttek velem szembe és hát a hatos villamoson sem volt ritka az izzadság szag.
Miért mondtam el mindezt?
Mert – és ez lesz a meghökkentő – a szálloda dolgozói, különösen a portások, már a hatvanas években – nem tudatosan – találkoztak az élő internettel, facebookkal.
Ugyanis öt percenként kellett nyelveket váltani, öt percenként beszélni más-más országokból érkezett vendégekkel és akár öt percenként kapták/kaptuk a híreket – még ha az elhárítás nagy fülekkel figyelt is ránk.
Óhatatlanul láttuk, vagy kaptunk és olvastunk nyugati újságokat és netán borravalóként LUX szappant használtunk.
Szóval az azonnali kapcsolat lehetősége a világgal. Volt olyan szálloda amelynek év végi statisztikájából kiderült, hogy abban az évben 102 országból érkeztek vendégei.
Naivan kérdezem, mi volt ez ha nem az Internet élő változata – anno 60-as, 70-es, 80-as évek.
Boldog új évet!
Murányi Péter
