látni fogják a Magyar Nemzet egyik cikke inspirált e jegyzet megírására, illetve a visszaemlékezésre.
1966 kora nyarán a főiskolát befejezve – mint a HungarHotels szocialista ösztöndíjasa – 22 évesen, frissen kinevezve kerültem az akkori Palace szálló (ma Novotel Budapest Centrum) vezetői beosztásába.
A vezetőknek is egyenruhájuk volt és ezért – a bizalom jeleként – a szálloda 118-as szobájában öltöztünk át, ez volt a mi kis rezidenciánk, ez volt Szabó János szállodatitkár szobája is.
S, ha időnként jött a rejtélyes és nagyhatalmú Cserti elvtárs, akkor ide húzódtak vissza.
Aztán történt egyszer, hogy egy fiatal osztrák hölggyel – aki hetente jött Bécsből, mint osztrák idegenvezető – a szabadságom alatt elmentem 3 napra Egerbe.
1966-ot írtunk.
Néhány nap múlva Szabó é s Cserti elvtársak megkértek, hogy menjek fel a 118-as szobába, szeretnének velem beszélgetni.
Magyarul felelősségre vontak, hogy milyen alapon megyek el egy osztrák lánnyal Egerbe, – hozzátéve, hogy az akkori előírásoknak megfelelően két szobát vettünk ki.
Eger jelentett.
Talán nem véletlen, hogy a beszélgetés a 118-as szobában történt.
Néhány hónappal később egy román hölggyel – egy sakkozó olimpiai bajnokkal – elmentem a Balatonra vitorlázni.
A koreográfia ugyanaz volt. 118-as szoba.
Hiába mondtam, hogy ennél szocialistábbal, mint a Román Szocialista Köztársaság képviselőjével nem jöhettem volna össze, – a bizalmuk megingott bennem.
Miután látták, hogy a 118-as szobától sem tojok be, érezték megvetésem, ezért kellő utálattal, de a jövőben békén hagytak.
Igaz, hogy később, mint a Margitszigeti Nagyszálló vezetője a ház szállodatitkárától – ott a 111-es szobában – kaptam néhány kellemetlen megjegyzést, de hát azért lassan közeledett a gulyáskommunizmus ideje.
Azóta Szabó elvtárs meghalt – a BM nyugosztalja.
Gondolom Cserti elvtárs is már megöregedett és talán az emlékei bizonyos dolgokat megszépítenek.
Ajánlom figyelmükbe az itt következő Magyar Nemzet cikket.
Ez is része a szakmai történelemnek.
Murányi Péter
