sokféle statisztikánk van a GSzT-vel kapcsolatban. Tudjuk, hogy hány szállodába, étterembe, utazási irodába, szakiskolába jut el, hányan nyitották meg, de érdekes módon arról nincs adatunk, hogy milyen olvasóink korösszetétele.
Jutott mindez eszembe azért, mert néhány napon belül 70 éves leszek, és kíváncsi lettem volna, hogy melyik generáció olvassa leginkább újságunkat.
A másik személyes ok, hogy most dúl a háború a bírák, orvosok, egyéb közalkalmazottak nyugdíjba küldésével kapcsolatban.
Nekem szerencsém van, mert a saját cégemnél dolgozom, hála isten nem küldhet el senki, de az lehet, hogy hoznak egy olyan rendeletet, amikor már senkinek sem éri meg nyugdíj mellett dolgozni.
Pedig ez nem igazán spórolás. Most nem akarok közgazdasági fejtegetésekbe bele menni, mennyivel többe fog kerülni a rászoruló nyugdíjasoknak a rezsitámogatás, a közgyógyellátás, és végül a köztemetés.
A másik oldalról ritkábban beszélünk, ritkábban foglalkoznak azzal a politikusok, hogy mentálisan milyen fontos az ezüstkorúaknak a munka.
Kétlem, hogy 62 év felett mindenki veszít szellemi erejéből, munkája már nem hasznos.
Elismerem, hogy bizonyos műtéteknél már jobb a fiatalabb kéz, a fiatalabb pincér is gyorsabb, a fiatal szakács jobban bírja a 15 órás műszakokat. De munkájukat kiegészítheti, segítheti egy idősebb, akinek felgyűlt szaktudása pótolhatatlan.
A most rendeleteket alkotók zöme is lesz 70-75 éves, majd megtudják, hogy az unokák pelenkázása – ami nagyon fontos – nem pótolja a munkahelyek légkörét.
A társadalom hasznos tagjának lenni többet ér ezer antidepresszánsnál, altatónál.
Ma már hány nagymama és nagypapa használja a számítógépet, skype-ot, a gépen tervezi programját, tartja családjával a kapcsolatot.
Oldalakat lehetne még írni, de úgy gondolom, hogy ennyiből is egyértelmű az álláspontom, meggyőződésem, hogy a közel 1 millió hatvan év felettinek szintén ez a véleménye.
Miért akarják elrontani derűs éveinket?
Murányi Péter
