termálvízA Vízgazdálkodásról szóló törvény vitájához Pál Béla (MSZP) az Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottságának tagja az alábbiakkal szólt hozzá.
„Ha igaz az, hogy mindannyian érdekeltek vagyunk a gyógy- és termálvízkincsünk megóvásában, az energiakincsünk megóvásában, ha mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy legyen lehetőségük a mezőgazdasági kistermelőknek, kertművelőknek felhasználni ezt az energiát, és ha mindannyian egyetértünk abban is, hogy húsz év eltelt, és nem szabályozták megfelelően ezt a területet, akkor mi volt az oka annak, hogy nem kerülhetett egy előkészítettebb javaslat a Parlament elé.
Nem értem, hogy az előkészítés során miért nem egyeztettek például a gyógy- és egészségturisztikai szakma képviselőivel, vagy az érintett tudományos műhelyekkel, szakmai képviseletekkel. Ráadásul nem készítettek semmiféle hatásvizsgálatot és nem használtak fel semmi olyan tanulmányt, amely a törvénymódosítás szakmaiságát hivatott lenne alátámasztani.
Azt sem értem, hogy a parlament elé kerülve ezt a törvényjavaslatot miért csak a mezőgazdasági bizottság tárgyalta meg, miért nem adtak lehetőséget erre például a sport- és turizmusbizottságnak, valamint miért nem adtak lehetőséget a gazdasági bizottságnak is. A kapkodást is indokolatlannak neveztem, hiszen a mezőgazdasági termelők 2015 júniusáig halasztást kaptak a visszasajtolás kötelezettsége alól.
Gyógy- és egészségturisztikai szempontból is aggályosnak tartom a törvénytervezetet. Nincs összhangban a most formálódó gyógy- és egészségturisztikai stratégiával, elfogadása akadályozná az egészségturizmus hosszú távú stratégiai céljainak megvalósítását, és így a geotermikus energia felhasználásának fejlesztését is.
De a Vidékfejlesztési Minisztérium által társadalmi véleményezésre bocsátott nemzeti vízstratégia céljainak megvalósulását is veszélyeztetné, melyben ez áll: „A fenntartható erőforrás-gazdálkodással összhangban az új kapacitások kialakítása során különös figyelmet kell fordítani a geotermikus energiát hordozó felszín alatti vízkészleteink egyensúlyi állapotának megőrzésére, amely alapvetően a csak hőhasznosítást követően a visszasajtolást teszi szükségessé.”
Magyarország, persze, a világ ötödik gyógyturisztikai nagyhatalma, és az is igaz, hogy az ország területének a 80 százaléka alatt valamilyen termál- vagy gyógyvízkincs található, de nem korlátlan. Ha korlátlanul használjuk fel, nagyon könnyen odajuthatunk, hogy utána csak nézegetünk, és mesélnek majd az unokáink meg az unokáinknak arról, hogy milyen komoly gyógy- és termálvízkincsekkel rendelkezett az ország.
Ha olyan fontos az ágazat, hogy nem érvényesül a szezonális hatás, az átlagos tartózkodási idő hosszabb, mint más területeken, a fajlagos költés majdnem 40 százalékkal magasabb, mint a turizmus más területén, ha leírják azt, hogy minden elköltött 100 forint 167 forint pótlólagos termelést indukál, a gyógy- és termálturizmusban létrejött minden 100 új munkahely a nemzetgazdaságban további 214 új munkahelyet teremt, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy az erre épülő gyógy- és egészségturizmusnak, amely a gyógy- és termálvízkincsünkre épül, mindenképpen nagyobb védelmet kell biztosítani.
Ezért, ha ebben a formában fogadják el a javaslatot, azzal nemcsak a gyógy- és egészségturizmus, hanem egész Magyarország veszíthet. Azt javaslom, hogy vonják vissza ezt a törvénytervezetet.”
