Parlamenti percek

GSZT szakújság

termálvízA Vízgazdálkodásról szóló törvény vitájához Pál Béla (MSZP) az Országgyűlés Sport és Turisztikai Bizottságának tagja az alábbiakkal szólt hozzá.

GSZT szakújság

„Ha igaz az, hogy mindannyian érdekeltek vagyunk a gyógy- és termálvízkincsünk megóvásában, az energiakincsünk megóvásában, ha mindannyian érdekeltek vagyunk abban, hogy legyen lehetőségük a mezőgazdasági kistermelőknek, kertművelőknek felhasználni ezt az energiát, és ha mindannyian egyetértünk abban is, hogy húsz év eltelt, és nem szabályozták megfelelően ezt a területet, akkor mi volt az oka annak, hogy nem kerülhetett egy előkészítettebb javaslat a Parlament elé.

Nem értem, hogy az előkészítés során miért nem egyeztettek például a gyógy- és egészségturisztikai szakma képviselőivel, vagy az érintett tudományos műhelyekkel, szakmai képviseletekkel. Ráadásul nem készítettek semmiféle hatásvizsgálatot és nem használtak fel semmi olyan tanulmányt, amely a törvénymódosítás szakmaiságát hivatott lenne alátámasztani.

Azt sem értem, hogy a parlament elé kerülve ezt a törvényjavaslatot miért csak a mezőgazdasági bizottság tárgyalta meg, miért nem adtak lehetőséget erre például a sport- és turizmusbizottságnak, valamint miért nem adtak lehetőséget a gazdasági bizottságnak is. A kapkodást is indokolatlannak neveztem, hiszen a mezőgazdasági termelők 2015 júniusáig halasztást kaptak a visszasajtolás kötelezettsége alól.

Gyógy- és egészségturisztikai szempontból is aggályosnak tartom a törvénytervezetet. Nincs összhangban a most formálódó gyógy- és egészségturisztikai stratégiával, elfogadása akadályozná az egészségturizmus hosszú távú stratégiai céljainak megvalósítását, és így a geotermikus energia felhasználásának fejlesztését is.

De a Vidékfejlesztési Minisztérium által társadalmi véleményezésre bocsátott nemzeti vízstratégia céljainak megvalósulását is veszélyeztetné, melyben ez áll: „A fenntartható erőforrás-gazdálkodással összhangban az új kapacitások kialakítása során különös figyelmet kell fordítani a geotermikus energiát hordozó felszín alatti vízkészleteink egyensúlyi állapotának megőrzésére, amely alapvetően a csak hőhasznosítást követően a visszasajtolást teszi szükségessé.”

Magyarország, persze, a világ ötödik gyógyturisztikai nagyhatalma, és az is igaz, hogy az ország területének a 80 százaléka alatt valamilyen termál- vagy gyógyvízkincs található, de nem korlátlan. Ha korlátlanul használjuk fel, nagyon könnyen odajuthatunk, hogy utána csak nézegetünk, és mesélnek majd az unokáink meg az unokáinknak arról, hogy milyen komoly gyógy- és termálvízkincsekkel rendelkezett az ország.

Ha olyan fontos az ágazat, hogy nem érvényesül a szezonális hatás, az átlagos tartózkodási idő hosszabb, mint más területeken, a fajlagos költés majdnem 40 százalékkal magasabb, mint a turizmus más területén, ha leírják azt, hogy minden elköltött 100 forint 167 forint pótlólagos termelést indukál, a gyógy- és termálturizmusban létrejött minden 100 új munkahely a nemzetgazdaságban további 214 új munkahelyet teremt, akkor azt is figyelembe kell venni, hogy az erre épülő gyógy- és egészségturizmusnak, amely a gyógy- és termálvízkincsünkre épül, mindenképpen nagyobb védelmet kell biztosítani.

Ezért, ha ebben a formában fogadják el a javaslatot, azzal nemcsak a gyógy- és egészségturizmus, hanem egész Magyarország veszíthet. Azt javaslom, hogy vonják vissza ezt a törvénytervezetet.”