A turizmus-vendéglátás törvénnyel kapcsolatban a szakma véleményére volt kíváncsi a tervezetet előkészítő NGM és a parlamentnek benyújtó Sport és Turisztikai Bizottság. Április 4-én közel 350 résztvevő 14 felkért előadót hallgatott meg az Országház üléstermében, de ők maguk is hozzászólhattak,írásban nyújthattak be kérdéseket,javaslatokat.
A széles társadalmi konzultáció indokolt,mert amennyiben ősszel a parlament elfogadja a törvényt,akkor legalább 10 évre iránymutató, meghatározó lesz szakma részére.
Általános véleményként –szinte minden előadótól és hozzászólótól elhangzott – hogy a törvénytervezetben számos jelentős és pontos szakmai definició, valamint törvényben rögzítendő szabályozási elv hiányzik.
Ha az ipar és az infrastruktúra a nemzetgazdaság csontváza, akkor a turizmus a szíve-lelke – mondta Szatmáry Kristóf a NGM államtitkára.Előadásában érdekes felvetés volt egy Kárpát –medencei nemzeti szállodalánc létrehozásának gondolata.
Horváth Gergely az MTZrt vezérigazgatója az MTZrt és a TDM-ek kapcsolatáról és együttműködésük jövőjéről, Magyarországnak mint brandnek a megjelenítéséről beszélt.
Rogán Antal szerint minden négy ifa forintból egynek a turisztikai marketinget kell szolgálnia.
Kovács Balázs az ausztriai turizmus szervezeti felépítését és finanszirozását ismertette.
Bóka István Balatonfüred polgármestere a Balaton szerepvesztéséről és a válságból való kiútról tájékoztatott.
Kovács László a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke, annak az ágazatnak a nevében szólt hozzá amely évi 450-500 milliárd forint bevételt jelent,ahol 160 ezren dolgoznak és a 17739 kisvállalkozás 75 %-a veszteséges.
Az alábbiakban Dr. Deák Imrének a Danubius Hotels vezérigazgatójának a hozzászólását adjuk közre.
Tisztelt Elnök Úr,
Kedves Kollégák,
Hölgyeim és Uraim!
Megtisztelő számomra, hogy olyan szakma képviselőjeként szólhatok most Önökhöz, amelynek alapja az ősi vendégjog, mely szerint a lakóhelyét elhagyó utazót – ha megpihenni kívánt – a római polgárok otthonukba befogadni, étellel kínálni és ellátni tartoztak.A vándorok ismertetőjele a nyakukban függő kis cserép táblácska volt, amely vélhetően a SZÉP kártya őse lehetett…
E nemes gesztus feltételei az évezredek során ugyan korszerűsödtek, de a feladat, a vendégek legintimebb környezetének, azaz otthonának pótlása – még ha átmenetileg is – nem csupán egy szakma, vagy üzleti vállalkozás, hanem hívatássá, napjainkban pedig igazi kihívássá vált…
Az erre szolgáló intézmények, a fogadók, vendéglők, szállodák sokasága pedig alapfunkciójukat jóval meghaladva, minden korban a társadalmi-, művészeti-, politikai kapcsolatok fontos színhelyeivé, székhelyük emblematikus jelképeivé, vagy építészeti remekeivé váltak.
Az ágazat interszektorális jellege, közvetlen- és közvetett hozzájárulása a nemzeti össztermékhez, a foglalkoztatás alakulásához, szerepe az országimázs formálásában, fontossága a belföldi lakosság életminőségének javításában, a kulturális örökség és a természeti környezet megóvásában örökzöld témává váltak a közgazdaságtudomány, egyetemi tanszékek és kutatók számára.
A törvény megalkotására számos társadalmi- politikai körülmény is ösztönzőleg hathatott. Ezek közül elég, ha a Kormányprogramon kívül a régi és az új Széchenyi tervet, (ÚSZT) a Nemzeti turizmus fejlesztési stratégiát, nem utolsó sorban pedig a szakmai- érdekképviseleti- és civil szervezetek folyamatos és építő szándékú nyomásgyakorlását említem.
Magam is osztom mindazok elégedettségét, sőt kifejezett örömét, akik egy több évtizedes adósság törlesztéseként üdvözlik a turizmus és vendéglátás viszonyainak együttes törvényben történő szabályozását.Rögtön hozzá is teszem; a „több évtizedes várakozás” után még elviselt volna néhány hónapot a szakma, hogy alaposabb előkészítés és mélyebb szakmai egyeztetés nyomán kevéssé általánosító, több érdemi állásfoglalást tartalmazó jogszabály-tervezet kerülhessen a Kormány, majd a Parlament elé.
Elfogadom ugyanakkor, hogy a törvényjavaslatok szükségszerűen keretjellegűek, és számos olyan kérdés van, amelyek a gazdasági társadalmi környezet gyors változásai miatt haladéktalan állami beavatkozást igényelnek, és ezeket alacsonyabb jogszabályi szinteken hatékonyabban lehet követni.
Ennek ellenére pl. nem csak megengedhetőnek, hanem a törvényjavaslat céljára tekintettel egyenesen elengedhetetlennek tartom a „nemzeti turisztikai desztináció szervezet” nevesítését: ez a Magyar Turizmus ZRt, amely országos szinten az állami turisztikai és marketing feladatok egyedüli felelőse bel- és külföldön egyaránt.
Örvendetes, hogy a NGM és az MszÉSz megállapodása alapján a nemzetközileg elismert Hotelstars immár hazai szálláshelyek minősítésére alkalmazható és csupán kötelező törvényi megerősítésre vár.Megjegyezném, hogy ez kizárólag a szálláshelyekre vonatkozik, a vendéglátás komplex minőségi követelményeiről egyelőre nincs előírás.
Azt is hozzáfűzném, hogy a beruházást igénylő feltételek teljesítése a mai gazdasági helyzetben a vállalkozások nagy része számára komoly terhet jelenthet.
A turizmusról szóló törvénnyel kapcsolatban a szakmai közvélemény legnagyobb várakozása – micsoda meglepetés – a finanszírozás kiszámíthatóságának, a gyakori változtatások megszüntetésének, a törvényjavaslatban prioritásként megjelölt „Stratégiák” megvalósításának és azok forrásainak „időtálló” biztosítása.
Ennek megfelelően törvényi szinten kellene meghatározni
A célok közép- és hosszú távú megfogalmazásával az ezekhez normatívan hozzárendelt állami hozzájárulás mértékét,
az idegenforgalmi adó – a mostani „rugalmas” felhasználással szemben – kizárólag turisztikai célú felhasználása kötelezettségét (megsértésének szankcionálását). Ez esetben talán nem lehetne ilyen katasztrofálisan alacsony a budapesti marketing keret sem…
A TDM szerveződései, amelyek a törvényjavaslatban a mindenkori stratégia megvalósításának helyi és térségi letéteményesei, jelentős változásokat hozhatnak. A szektor központi és helyi erőforrásainak koordinálásával hasznos intermedierként közvetíthetnek az igények és lehetőségek, a vállalkozások és civil szervezetek között, és alakíthatják, fejleszthetik régiójuk turisztikai versenyképességét.
Mi egyébként azt várjuk a TDM-ektől, hogy élénkülni fog a helyi turisztikai attrakciók palettája, hozzájárulva különösen vidéki szállodáinkban gyógyuló és pihenő vendégeink szabadidejének hasznos eltöltéséhez.
Adós marad a törvénytervezet a turizmusban és vendéglátásban az államtól elvárható feladatok meghatározásával.
Pl. nem szerepelnek a feladatok között a turizmus -infrastruktúra fejlesztésének prioritásai, az azokhoz szükséges hazai, vagy uniós források (ezek, mint tudjuk, a szakma résztvevői számára sohasem elegendőek…), a felhasználási lehetőségek, azok eszközrendszere stb.
És akkor még nem beszéltünk a nemzetközi verseny diktálta minőségi követelmények teljesítésében felmerülő terhek megosztásáról az állam és a vállalkozók között.
Nem rendel a törvény ösztönző eszközrendszert az ÚSZT Gyógyító Magyarország különösen kiemelt célkitűzései megvalósításához sem.
Fájóan hiányolom az állam felelősségvállalását; kiemelten a külföldi országimázs-országmarketing alakításában, fenntartásában és finanszírozásában. Az elmúlt évek ez irányú forrásai pontosan a legkritikusabb forgalmi tendenciák közepette szűkültek, és hárultak egyre inkább a piac résztvevőire. Ezért elengedhetetlen az országos (és budapesti) marketingkeret normatívájának törvény-szintű rögzítése.
Nem sértve a vállalkozás szabadságát, de úgy érzem, hogy a mára helyenként kialakult kapacitás túlkínálat, a megvalósult és ellehetetlenült beruházások sora, ezek káros költségvetési vonatkozásai sürgetően vetik fel az állam ösztönzők, netán fékek általi beavatkozását a jövőbeni káros jelenségek megelőzésére, különösen a szállodai és fürdő projektek területén.
Amennyiben a változó körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás ürügyén a folytonos változtatások és a finanszírozás kiszámíthatatlansága továbbra is fennmaradnak, úgy az a törvény célját és erejét fellazítja és a piaci szereplők szükségszerű elbizonytalanodását eredményezi.
Rendkívül szűkszavúan tárgyalja a törvényjavaslat a turisztikai és vendéglátó oktatás és szakképzés témakörét. Állami feladatként kellene meghatározni egy, az ágazat mint megrendelő igényeinek megfelelő, a nemzetközi trendekhez és a nemzeti oktatási rendszer kereteihez igazodó turizmus-oktatási politika kidolgozását.
Ehhez az illetékes Nemzetgazdasági Minisztérium felhatalmazása mellett a Kamara bevonása is kívánatos.Az elméleti tudás csak a gyakorlat megszerzésével eredményez piacképes munkaerőt. Ehhez terheik mérséklésével támogatni kell a munkaadó vállalkozások bevonását a gyakorlati helyek létrehozásába és fenntartásába.
Tisztában kell lenni ugyanis azzal a ténnyel, hogy a turizmus területén is egyre növekvő arányt képviselnek a szakképzett és a felsőfokú végzettségű foglalkoztatottak. A munkanélküliek és inaktívak újbóli foglalkoztatási lehetőségei limitáltak, ill. minimálisan átképzést igényelnek. Ezen programok elérhetősége és azok szervezettsége sok kívánnivalót hagynak maguk után, de még a szakképzés rendszere is számos minőségi problémával küszködik, ugyanis a szakképzési hozzájárulás szabályainak változása az alap- és középszintű oktatást és a felnőtt képzést is szűkíti. Mindezekhez most – számunkra váratlanul – csatlakozott a felsőfokú oktatás drasztikus módosítása, amely megszüntette az államilag támogatott képzést. Ennek hatása egyszerűen kiszámíthatatlan, következményei beláthatatlanok.
Magyarán, a turizmus várt és remélt fellendülésére úgy kerül sor, hogy a minőségi munkaerő elérhetősége bizonytalan.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Miután a törvény egyik kiemelt célja „a turizmusban és vendéglátásban működő vállalkozások versenyképességének, működésének és a szektor fejlődésének elősegítése”, magam, mint az ország és közép-kelet Európa legnagyobb gyógy-szállodaláncának vezetője, tágabban értelmezem a meghívás tárgyát, azaz néhány, a törvényjavaslathoz közvetlenül nem kapcsolódó témát is szeretnék felvetni.
Kezdeném azzal, hogy – az ÚSZT szerint – hazánk 2020-ra Európa legnépszerűbb egészségturisztikai desztinációja lehet, így ezáltal a gyógyturizmus intézményei és művelői soha nem látott perspektíva előtt állnak.
A nagyszabású terv megvalósítása első lépéseként viszont véleményem szerint szakszerű alapvetésre, pontos definíciókra, a szükséges feltételek, követelmények meghatározására – mint korábban említettem – a források megjelölésére, beruházás ösztönzésre, de mindenekelőtt a szolgáltatási skála „profiltisztítására” lenne szükség.
Jelenleg úgy érzem, hogy a gyógyászati, ill. wellness profil az e területen működő szállodák esetében „egészségtelenül,” egymás hatását gyengítve keveredik. Ez a „keveredés” nem csupán a technikai adottságokban, a szolgáltatások körében, hanem a vendégkör fejében is tetten érhető.
A hazai pihenni vágyók wellness igénye – úgy-ahogy – megoldható egy gyógyszállodában is, ám valódi gyógyulásra és rehabilitációra a wellness struktúra alkalmatlan.
Ebből következően nemcsak a fejlesztések során, hanem a marketingmunkában is igen fontos a kínálat pontos pozicionálása, a piackutatásban és értékesítésben pedig a célcsoportok motivációinak alapos ismerete.
Tisztelt Hallgatóság!
A szakmánk teljesítményét az elmúlt két-három évben leginkább negatívan befolyásoló tényezők közül sokan elsőként a térségünket és küldő piacainkat érintő válság következményeire gondolnak. A válságok természetét ismerve, azok ciklikussága eleve magában hordozza a kilábalás lehetőségét is.
Meggyőződésem azonban, hogy a makrogazdasági, a szabályozórendszeren keresztül ható tényezők – a válságokkal ellentétben – képesek az egyes ágazatok teljesítményét tartósan hátrányosan befolyásolni, kontra-produktív módon versenyképességüket gyengíteni, holott pont az adott helyzetben ennek javítására, a válsághatás enyhítésére lenne szükség.
Igen, egyetértek azzal a jól ismert szakmai szervezetek által számtalanszor felvetett igénnyel, elvárással, hogy a teljes adórendszer (ÁFA, IFA, ez utóbbiak pl. budapesti kerületenként is eltérő mértéke) és az egyéb elvonások, terhek (jogdíjak stb.) – sommásan – a túladóztatás rendszere felülvizsgálatra kerüljön. Érvényesüljön a szabályozásban is a hosszú távú szemlélet, a kiszámíthatóság és a szektorsemlegesség. Ide sorolnám még a bérszabályozás kérdéseit is. Társaságunk azon vállalkozások sorába tartozik, amelyek tavaly is és idén is prioritásként kezelték munkatársaik érdekeit, és az összlétszám 2/3-át kitevő dolgozóik tavalyi nettó nominál jövedelmét bérkompenzáció alkalmazásával megőrizték. 2012-ben az előző évit nagyságrendekkel meghaladó az elvárt béremelés, ami az éves bérköltség 3%-os mértékére tehető.
Ezért azonban nagy árat fizettünk és fizetünk; nem csupán a további bérfejlesztés, a teljesítmény díjazása nem lehetséges, hanem a felújításokra, projektekre sem maradt és marad majd forrásunk. A szállodák vendégforgalma stagnál, helyenként inflációt jelentősen meghaladó költségnövekedést kell elviselni, csökkenő átlagárak mellett. Az adórendszer kedvezményei kivezetése terhének vállalkozásokra hárítása könnyen veszteségbe fordíthatja az éppen jogkövető magatartást tanúsító vállalkozást.
A gazdálkodási feltételek kiszámíthatatlanságát példázza a munkába járás költségtérítése kiterjesztésére vonatkozó „meglepetés” törvényjavaslat, amelynél a „reményt” csak az jelenti, hogy esetleg mégsem idén július 1-től, hanem csupán jövő év januárjától kerül bevezetésre. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az egyik külföldi klasszikus zenei TV-adó kedvelt interjú kérdése: melyik zeneművet vinné magával egy lakatlan szigetre. Én ezt még kiegészíteném azzal, hogy milyen üzenetet írna onnan egy palackpostába?
Nos, én a következő kívánságokat írnám a képzeletbeli palackba;
- a turizmus fejlesztése a kapacitás növekedés helyett a minőség jegyében folytatódjék, erre fókuszáljanak az állam promóciós eszközei,
- az egészség-centrikus szemlélet terjedjen ki a többi szegmens „egészséges” fejlődésére is: pl. MICE (a legjobban fizető szegmens) és annak alapvető infrastruktúrájára (pl. konferenciaközpont, kulturális attrakciók, városkép stb.),
- legyen hatékonyabb az ország-marketing, és bővüljön, „színesedjen” a hazai kulturális kínálat,
- csak tapasztalatszerzés motiválja fiataljaink külföldi munkavállalását, de leginkább itthon találják meg szakmai lehetőségeik és anyagi körülményeik kibontakozását,
- szabályosan is kigazdálkodható adóterhek, stabil és kiszámítható jogrendszer nyomán „fehéredjék” ki a gazdaság, benne a szálloda és vendéglátás is.
Remélem, hogy a palack megtalálói, a következő időszakok turisztikai irányítói a ma felvetett és megoldásra váró kérdésekkel már nem találkoznak.
Köszönöm figyelmüket!
