Június 5. és 8. között olyan kártyát húzott elő a kisharsányi Góré Étterem, amilyet mások még sosem. Az étterem tulajdonosa és a nem mindennapi stílusú séf hét elismert, de nem kimondottan gasztroőrültet hívott meg három napra, hogy megismerkedjenek a Kun Péter egyedi megoldásai által fémjelzett Góré-élménnyel és benyomásaikat képekbe, szavakba, dallamokba öntsék. A végeredmény egy olyan, meghatározhatatlan műfajú alkotás lett, ami egyaránt reflektál a séf által készített ételekre és a fine dining közbeszédben betöltött szerepére egyaránt.
A séf saját sikerének titkát a szorgalomban és a munkában látja, de kár lenne észrevétlenül elmenni kreativitása mellett. Gasztroművészetében olyan alapanyagokat használ fel, és olyan technológiákat alkalmaz, amelyekre korábban itthon nem volt még példa. Munkáját erősen jellemzi a szürrealitás és a hétköznapi megoldások minél nagyobb ívben történő elkerülése, mindemellett mégis szó szerint foggal, körömmel ragaszkodik a hagyomámyos magyaros ízek megtartásában. Az ő mentalitásából merített bátorságot Balogh Ildikó, a Góré tulajdonosa akkor, amikor a hazai művészszcéna elismert alakjait egy kötetlen, gasztronómiához kötődő alkotótáborra hívta.
A Kemény Zsófi – Szendrői Csaba írók, Jónás Vera – Petruska András zenészek, Mazzag Izabella – Szombath Máté rendezők és Bakonyi Bálint producer alkotta társaság mindössze annyi instrukciót kapott a munkához, hogy az elkészült műnek valamilyen módon reflektálnia kell a séf munkásságára. Az alkotói folyamatot Lombos Márton előadó mentorálta, aki végül a megvalósítási folyamatban is jelentős szerepet vállalt.
„Olyan ételeket eszünk, amik nem léteznek” – jellemezte első, Góréban töltött tábori napját Szendrői Csaba, az Elefánt zenekar frontembere. A séf által készített ételek ugyanis még a gyakorlott gasztroszakértők számára is sokszor meglepőek lehetnek. A tábor résztvevői egyebek mellett pálinkaágyon tálalt kacsanyelvet, arannyal lefújt, kövön tálalt shiso levelet, valamint pacalos rétest is kóstolhattak, ami egy hasonlóan szürreális mű elkészítésére inspirálta őket.
Az alkotótáborban készült produktum egyszerre mutat görbe tükröt a fine dining konyhát övező hitrendszernek és adózik a tehetségen alapuló művészetnek is. A rövidfilmnek nem titkolt célja az, hogy az élményként funkcionális gasztronómiát közelebb hozza a társadalom azon részéhez, akik az ilyen típusú, magas minőséget produkáló éttermek látogatását nem érzik a magukénak. Éppen ezért az elkészült mű a séf alkotásai mellett azt a fajta csetlést-botlást is megjelenítette, amit sokan egy fine dining étterem meglátogatása során érezhetnek.
„Egy olyan dolgot kaptam, ami tök kiváltságos. A lelkemet olyan szinten támogatta meg, ahogy sokkal könnyebb alkotni” – vélekedett Mazzag Izabella rendező a tábor utolsó napján. Az alkotótábor egyszerre adózik a művészet előtt és mutat rá arra, hogy a gasztronómiai élményekhez való hozzáférés mindenki számára lehetséges.
Az étkezés élmény és játék egyszerre – vallja Kun Péter séf, aki sokéves tapasztalatát egy világvégi, összesen 400 lelket számláló Baranya megyei falucska újonnan nyílt, ismeretlen éttermébe összpontosította. Hogy ki hoz efféle megalapozatlan, a racionalitás csíráját is nélkülöző döntést? Az a séf, aki számára az éttermi közegben való létezés célja nem a pénzszerzés vagy saját presztízsének növelése, hanem a belülről, zsigerből jövő küldetéstudat, ami napról napra a gasztronómia eddig ismeretlen szintjeinek való eléréséré ösztönzi őt A furcsa elhatározást már az étterem megnyitását követő fél évben igazolták az eredmények: néhány hónap alatt elérték az első két évükre kitűzött céljaikat. A legnevesebb gasztronómiai platformok a legjobb hazai és vidéki éttermek közé sorolták őket, ami a szakma nagyjai szerint is óriási, és igazán kivételes eredmény.
