Előző két számunkban megkezdett Észak-alföldi kirándulásunk Beregdarócon véget ért második napja után elérkezett a harmadik nap, melyet kissé szomorúan konstatáltunk. A bőséges reggeli után elindultunk Lónyára Juhász Anikóval, a Vásárosnaményi Tourinform Iroda vezetőjével.
Lónyán áll a Felső-Tisza vidék legrégebbi, a XIII. században épült egyhajós temploma, melyről a „Nagytiszteletes Úr”, Erdélyi István lelkész adott bővebb felvilágosítást, s megnézhettük az ország legjelentősebb román és gótikus freskóciklusát, valamint itt is találkozhattunk nevető szenttel.
Művelődés után ismét gasztronómia: Tiszaadony, kecskefarm és sajtkészítő üzem. Vállalkozó híján a Tiszaadonyi Polgármesteri Hivatal üzemelteti így próbálván munkalehetőséget – ha nem is nagy létszámút – biztosítani a településen élőknek.Lakatos József polgármester mutatta be a sajtkészítés csínját-bínját a tejtől a késztermékig, s megkóstolhattuk az alapanyagot, majd az abból készült különleges ízű sajtot.
Túránk utolsó állomása, a „Bereg kapujaként” is ismert város, Vásárosnamény felé vettük az irányt. Vásárosnamény a Tisza, a Szamos és a Kraszna találkozásánál fekszik, három településrész összeolvadásából jött létre. A Tisza osztja ketté, bal partján a régi Namény és Vitka, jobb partján Gergelyiugornya.
A Kraszna folyó partján épült Szilva Termál- és Wellnessfürdő három fedett és egy nyitott medencével egész évben folyamatosan fogadja vendégeit. A 700 méteres mélységből felszínre törő 45°C-os alkáli-hidrogénkarbonátos termálvíz nagy mennyiségben tartalmaz nátriumot, kloridot és szulfátot. Ezek a hatóanyagok jótékonyan segítik az emésztőszervi betegségek gyógyulását, de ízületi betegségek kezelésére és rekreációs célokra is ajánlatos. Ezt részemről megerősítendő, hogy negyed órai ücsörgés a 36°C-os vízben 2 napra elfelejttette velem ülőmunkámból eredő, lassan állandósulni tűnő derékproblémámat.
A Winkler Ház Étterem nyírségi specialitásainak elfogyasztásával ért véget csodálatos utazásunk.
Amire időnk nem volt, de érdemes megemlíteni:
Szatmár-Beregi Szilva Út: e gasztronómiai útvonalat bejárva megismerkedhetünk a tájra jellemző szilva termesztésével („nemtudom” és Besztercei szilva), feldolgozásával és a belőle készült termékekkel. A lekvár cukor hozzáadása nélkül, 24 órán át kevergetve készül ma is, a „Szatmári szilvapálinka” 1970 óta védett.
A különböző térségek egész évben sokféle kulturális és gasztronómiai fesztivált rendeznek, hogy a turisták, vendégek még átfogóbb képet kaphassanak múltról, jelenről, s a jövő elképzeléseiről. Ezek a programok a Magyar Turizmus Zrt. honlapjain folyamatosan követhetőek.
Miképp is lehetne összefoglalni e három nap élményekkel teli tanulságait?
A térség méltatlanul vált az ország mostohagyerekévé. Csodálatos és izgalmas vidékein még csodálatosabb, vendégszerető, nyíltszívű emberek élnek több száz éves vallási és népi hagyományaikat ma is ápolva.
Meleg szívvel ajánlom ennek a vidéknek zeg-zugait felfedezni, élvezni az ott élő emberek társaságát, teret hagyni a kulináris élvezeteknek, mint például a szabolcsi töltött káposzta is, melynek autentikus receptjét egy szabolcsi asszonytól kaptuk. Receptek rovatunkban Önök számára is elérhetővé tettük.
Látogassuk hát országunk eme tájait is, hiszen a vidék természeti kincsekben, hagyományokban, értékekben igen gazdag, melyeket az itt élő emberek féltve őriznek. Számunkra, a következő nemzedékek számára.
Végül, de nem utolsó sorban nagy köszönettel tartozunk Marsi Gabinak, a Magyar Turizmus Zrt. Észak-alföldi Regionális Marketing Igazgatósága marketing menedzserének ezért a felejthetetlen utazásért, a remek szervezésért, a sok munkaóráért, amibe szívét-lelkét beletette minden munkatársával együtt.
A cikk első fejezete itt olvasható
A cikk második fejezete itt olvasható
További fotók a GSZT szakújság facebook oldalán
A Szabolcsi töltött káposzta receptje pedig itt található
[…] cikk első fejezete itt olvashatóA cikk harmadik fejezete itt olvashatóTovábbi fotók a GSZT szakújság facebook […]