Harmincöt

GSZT szakőjság

GSZT szakőjságmillió sok, vagy kevés, vagy éppen reális?

Az olimpiai első hely díjáról van szó, amelyről most olyan sokat beszélünk.

A kérdés feltevés is lehet demagógia, de az tény, hogy sokakat foglalkoztat.

{module 221}

Az én véleményem szerint – lehet vele nem egyetérteni – sok. Négy év alatt 20 millióról nem romlott 35 millióra a pénzünk.

Tény, hogy nagyon sok munka, sokszor egészségromlás is benne van az eredményben, az aranyéremig eljutni legalább 10 év kemény munka, hajnali kelés, számtalan fárasztó  edzés, sérülés, lélekölő verseny, esetenként fogyókúra, aszkéta életmód.

Akkor is soknak érzem.

És a tudósok, művészek?

Az ő sikereikben is benne van legalább 15-20 év tanulás és munka, sikertelenség  és újrakezdés – de sokszor több.

Az ő díjazásuk a Kossuth díj és Széchenyi díj, amelynek a rendeleti szabályozása így szól: a díjjal járó jutalom összege a bérből és fizetésből élők előző év országos szintű hivatalos nominál átlagkereset ötszöröse. Ez 2012-ben 12,9 millió forint volt.

Az arányokat érzem problémásnak, és amit még elfelejtünk: az aranyérmesek 35 éves koruk után életjáradékot is kapnak, ami jelenleg havi 230 ezer forint nettó.

Legalább azt megérném egyszer, hogy 30-40 világhírű magyar tudóst egy ötvenéves nyitott retro busszal körbe vigyenek a Népstadionban.

Murányi Péter

{module 221}