sokan unják már, hogy most már a harmadik számban írok az ellopott gépkocsimról, de úgy gondolom, hogy ez már régen nem rólam szól, hanem a jelenségről.
Íme, a legújabb fejlemények.
Miután megírtam a Raiffeisen Banknak, hogy mi történt, kaptam egy napon két levelet.
Az egyikben kérik, hogy vigyem be a kocsit a bank telephelyére és adjam le a kulcsokat, a forgalmit és a szerviz könyvet.
Valószínűleg az egyik ügyintéző nem olvasta el olyan figyelmesen a levelem, mint a másik, mert ő viszont felszólított, hogy 8 napon belül fizessek be 2.400.000.-Ft-ot.
S, ami igazán kiakasztott! Kérem, figyeljenek!
A levél szerint a kocsira a tényleges tartozásom 1.700.000.-Ft, ezt terheli 440.000.-Ft árfolyam különbözet, 133.000.-Ft kezelési költség és 66.000.-Ft „intervenciós”díj. Ez útobbiról az alapszerződés nem is tesz említést
Milyen alapon kér a bank előre, a teljes futamidőre – ami még 6 év – árfolyam különbözetet, honnan tudja milyen lesz két év múlva az árfolyam, egy 10 éves futamidőnél miért egyetlen nap árfolyamán számol, miért nem átlagol… és sorolhatnám tovább.
Talán nem véletlen, hogy nem szeretjük a bankokat.
De felteszem a kérdést! Miért hagyjuk? Bevallom, hogy most ügyvédekkel körülbástyázva megpróbálok próbapert indítani.
Elnézést a következő idézetért, de nem tudom szebben leírni: ha hagyjuk magunkat leszarni, akkor előbb-utóbb wc-s néninek néznek.
Az igaz, hogy időnként ő is méltánytalanul sokat kér el a percnyi megkönnyebbülésért.
U.i.: Tegnap beállított a végrehajtó, hogy elvigye a rendőrségi végzéssel igazolt tényt, az ellopott kocsit, amely eddig rendesen fizetve volt.
Kicsit csodálkozott, hogy nem tudtam átadni, – aztán megnyugodott.
Mi és ki jön még? A biztosító! Most ő is kéri a „kocsitlan” időre járó biztosítási díjat.
Még valami.
1801-ben a koppenhágai tengeri csatában Horatio Nelson belenézett a távcsövébe és azt látta, amit látni akart – a vak szemével. Amikor felettese zászló – jellel megadta neki a jogot a visszavonulásra, nem élt a lehetőséggel és folytatta a támadást.
Az elvárás vélhetően az volt, hogy vonuljon vissza, de ő vak szeméhez helyezve a távcsövet a maga módján értelmezte a parancsot.
