gasztronómiai rovatában olvashatnak egy cikket arról, hogy a budapesti Sofitel szállodában a konyhafőnök Andreas Mensch vezetésével tanfolyamokat szervezett háziasszonyoknak, pároknak vagy éppen lelkes fiataloknak, hogy bevezessék őket főzés rejtélyes és csodálatos világába.
Persze nemzetközi színvonalon.
Nekem erről egy furcsa ötlet jutott eszembe. Mi lenne, ha neves szakácsoknak „névtelen” de gyakorló háziasszonyok szerveznének tanfolyamokat, hogy bevezessék őket a házi koszt rejtelmes és csodálatos világába.
Hogy újra az éttermek étlapjára kerüljön az egyszerű köménymag vagy savanyú tojás leves, tejfölös krumpli főzelék, a prózai paprikás krumpli, a tarhonyás hús, a lecsó virslivel, hányan áhítoznak egy helyben gyúrt nudlira, vagy barackos gombócra, egy vargabélesre.
Talán nem véletlen, hogy a hazai éttermek siker étterme a főzelékeket kínáló hálózat, oly népszerűek a népi ételeket felvonultató gasztronómiai fesztiválok.
Felmerül a kérdés, hogy tudunk-e egyensúlyt tartani a hagyományos – de inkább úgy mondom, hogy szószerinti hazai/otthoni – és a nemzetközi konyha ízei között, a tradíció és trend között.
A hagyomány, a hűség hogyan keveredik a nyitottság és a felfedezés között, mennyire kell követni a divatkonyhát, és hogyan kell ápolni az ebben az országban élő tótok, alföldiek, svábok, cigányok, szerbek, románok vagy zsidók, meg a többiek jó magyar hazulról hozott ízeit.
Hol a határ a hazai fűszerekkel ízesített levesek, főzelékek, időnként szaftos pörköltek, tokányok, zamatos sültek és a pizza, a szusi, gyros és a kebab, az angolna és a szója között.
Nem is tanfolyamokat, hanem közös edzőtáborokat kellene szervezni.
Murányi Péter
