Főúr, fizetek!

0
13

Főúr, fizetek! címmel, Kávéházi élet Nagyváradon a Monarchia idején alcímmel, jelent meg Péteri I. Zoltán könyve. Mint kiderül az 1870-es évektől 1918-ig tartó időszakban, tehát nem egészen egy fél évszázad alatt 119 tulajdonos indított, vagy vett át kávéházat, cukrászdát, kávémérést.

GSZT szakújság, könyvajánló

Ez persze nem 119 cégnevet jelent, de valójában, egyidőben 25-30 ilyen műintézmény is működött a “Peceparti Párizsban”, ahogy Ady nevezte. Ez alatt az idő alatt nemcsak lélekszámában gyarapodott ugrásszerűen a város – körülbelül harmincezerről mintegy 65 ezerre -, hanem kereskedő, vállalakozó polgárainak számában is, akiknek életformája volt a kávéházba járás.

Idejártak – már amelyikbe – a városi közigazgatás vezetői, a gazdagabb, de a szegényebb polgárok, a művészek, és a mindenről hírt hozó újságírók is. Akik legfőképpen az Emkébe jártak, ahol Ady is idejének nagy részét töltötte. Itt mutatták be neki Léda asszonyt és – mint az egyik visszaemlékező megírja – a Vér és arany kötet megjelenése után: “…Ő volt a mindennapi téma – legalább is Váradon – a politikát is háttérbe szorította”…tanúsíthatom, hogy Ady és költészete mindenütt szenvedélyes viták tárgya volt…csak egy fiatal tanár akadt, akit sohasem hallottam Adyról nyilatkozni…Szabó Dezső.”

Egyébként kávéházban született a Holnap antológia gondolata is. Juhász Gyula, aki éppen tanár volt Váradon, levelet írt Babitsnak, és így végül heten adták ki 1908 és 1909-ben a Holnapot: Juhász és Babits mellett Balázs Béla, Dutka Ákos, Emőd Tamás, Miklós Jutka és természetesen Ady. Volt persze harcos ellenzéke is Adynak és a Holnaposoknak, akik viszont a Royál kávéház törzsvendégei voltak: itt gyülekezett a város hivatalnokainak elitje, a gazdagabb kereskedők, vállalkozók, katonatisztek.

Nem véletlen, hogy egy időben Palotai Armand nyugalmazott huszár-százados is tulajdonos volt. Palotai Boris írónő édesapja és Bacsó Péter filmrendező nagypapája. (Tőle hallottam, hogy nagyapja idejében itt ingyen-reggelit kaptak a tér túlsó oldalán akkoriban felépített színház művészei.) Péter Zoltán könyvének egyik nagy erénye, hogy a kávéházak, cukrászdák, kávémérések születésének körülményeit, tulajdonosait bemutatva – segítségére lehettek a váradi újságok, amelyek beszámoltak minden ilyen eseményről – rendkívül sok és érdekes irodalmi idézettel, visszaemlékezéssel tette gazdaggá a kötetet.

Bernáth László